A Magyar Turista szeptemberi száma 09.06-án jelenik meg!

Keresse az újságárusoknál!

 
A tartalomból:
  • Tisztelgés a hon védői előtt / Velencei-hegység, Pákozd
  • A bor régészete / Balaton-felvidék
  • Matyóföld szívében / Bükkalja, Mezőkövesd
  • Vasalt út barlangon át - vagy éppen imbolygó "égi létrán" - Klettersteigek a wegscheidi Spielmaueren / Keleti-alpok
  • Öt nap egy kincses szegletben (4. rész) - A három váras, sok múzeumos Szendrő / Cserehát, Bódva völgye
  • Középkori templomok Csíkban (6. rész) - Műemlékek és természeti kincsek Alcsík déli részén / Erdély, Csíki-medence
  • Lépten-nyomon a budai utcán... / Budapest
  • A nagy háború magyar hőseire emlékeztünk / Olaszország
  • Negyed évszázad a pátriáért és a saját örömünkre - 25 éves a Szigethalmi Teljesítménytúrázók Egyesülete
  • Élmény és kaland... / Kisvasutak
  • Vértesi (Virter) Károly délvidéki turista és utazó / História
  • Kirgiz tájakon / Kirgizisztán

A Magyar Turista Kupája 2022.

 

Lapunk decemberi számában indítottuk útjára a 2022-es naptári évre szóló kupakiírásunkat, amihez koránt sincs késő csatlakozni. Magyarország minden vagy a lehető legtöbb megyéjében kell megyénként egy teljesítménytúrát teljesíteni és a túrák szervezőivel igazoltatni.

A teljesítés regisztrációja történhet a 2021. decemberi lapszám közepéből kiemelhető igazolólapon, ami szerkesztőségünk munkatársánál, Hárs Dénesnél ingyenesen megkapható – akár több példányban – személyes átvétellel vagy felbélyegzett válaszboríték küldésével. Az elérhetőségek az írás végén megtaláhatók.

A kupakiírás a 2022-es évre szól, az idei teljesítménytúrákon való részvétellel pályázható a kis, közepes vagy nagy kupa. Megyeszám-egyenlőség esetén a megtett kilométerek száma is döntő, de elsődleges a minél több megyében való megfordulás. Gyalogos és kerékpáros teljesítménytúrákon való részvétellel egyaránt lehet pályázni, a kerékpáros túrák kilométereit 6-tal osztjuk – tehát egy 60 kilométeres kerékpártúra 10 kilométeres gyalogtúrát „ér”, annak felel meg.

 

A Magyar Turista Kártya

A kártyát lapunk az előfizetőinknek biztosítja az előfizetésük tartamára. A kártyatulajdonosok bizonyos teljesítménytúrák nevezési díjánál kedvezményben részesülnek. Ezen teljesítménytúrák szervezői pedig lapunktól azt „kapják cserébe”, hogy túrakiírásuk megkülönböztetett jelzéssel és megkülönböztetett részletességgel jelenik meg a lap közepén található Magyar Túrázó mellékletben.

A szervezőknek semmiféle komolyabb feladata nincs a rendszerhez való csatlakozáskor, csupán túrájuk kiírásának szövegébe kell a Magyar Turista Kártya-kedvezmény mértékét beilleszteni. Javasljuk, hogy ez legalább egy érezhető 10 százalék legyen. A nevezéskor pedig a bemutatott – és érvényességi időn belüli – MT-kártya alapján lehet kedvezményes nevezési díjat kérni.

Bíztatjuk az újabb túraszervezőket és azokat a régebbieket is, akik eddig a Magyar Turista Kártyáról nem szereztek tudomást, hogy csatlakozzanak a kártyaelfogadók táborához.

 

És még egy gondolat. Lapunk várja a túrabeszámolókat, a turistatársadalmat érdeklő események leírását szervezőktől és túrázóktól egyaránt. És nem csupán teljesítménytúrákról, hanem baráti kirándulásokról, utazásokról, együttes vagy egyéni barangolásokról. Ehhez mindenkinek jó egészséget és szép időt kívánunk!

 

Hárs Dénes elérhetőségei:

06 (20) 331-2928, harsdenes52@gmail.com

2170 Aszód, Baross utca 2.

Egy reprezentatív, új kötet Beregszászról

 

A napokban a kárpátaljai magyarság fővárosaként is számon tartott Beregszászról egy új könyv látott napvilágot. Szerzője, Dalmay Árpád a rendszerváltás korában Beregszász társadalmi-politikai életének meghatározó közéleti személyisége volt. Kezdeményezte és szervezte az 1991-es autonómia-népszavazást, a város magyar emlékeinek visszaállítását, valamint új nemzeti emlékjelek felállítását.

Az átfogó kötet nem csupán Beregszászt és az emlékműveket mutatja be, hanem a szobrok, emléktáblák kivitelezése, felavatása, a politikai közeg okozta göröngyös útjának hiteles krónikája is. A rendhagyó útikalauz a szerző szemüvegén keresztül láttatja a várost. Minden mondatában érződik a hihetetlen lokálpatriotizmus, kétséget sem hagyva afelől, hogy Dalmay Árpádot – csakúgy, mint korábban – ma is állandóan foglalkoztatja a szülővárosa, a magyarság jövője iránti aggódás, fűti a tenni akarás vágya. Egy-egy sikeres tett után pedig boldogság tölti el, mint egy kis cserkészt a napi jócselekedet elvégeztével.

A kiadvány „Beregszász – Erzsébet királyné városa” címmel jelent meg. A cím nem a közkedvelt Sisire utal, hanem Károly Róbert király feleségére, Nagy Lajos király édesanyjára, akinek egyik kedvenc városa az akkori Beregszász volt, a településen udvart is tartott.

A könyvet állandó szerzőnk, Kovács Sándor rendezte sajtó alá saját sorozatában, a Kárpátaljai Spektrumban. Nem csupán szerkesztette, hanem a nyomdai előkészítést is ő végezte el. A B5-ös méretű, kemény táblás, olvasmányosan megfogalmazott kötet mind a 326 színes oldala gazdagon illusztrált. A nagyon szép kiadványt a szerző gyűjteményéből származó 152 régi képeslap, 89 archív kép és 119 illusztráció mellett 4 térkép és 295 mai fotó (ebből 268 Kovács Sándor felvétele) teszi látványossá, informatívvá.

A könyv megjelenését Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő közreműködésével. A kiadványt minden Kárpátalja iránt érdeklődőnek szeretettel ajánljuk, hozzáférhető a könyvterjesztőknél.

 

A BuBa SzéBa szakaszán

– megfejtés a cikkben

 

 

Régen és sokak, sokunk által várt hír érkezett augusztus utolsó hetében. Átadták a Budapestet a Balatonnal összekötő kerékpáros útvonal utolsó, még hiányzó szakaszát, a Székesfehérvár és Balatonakarattya közötti közel 28 kilométeres etapot. Szinte mindenki kerékpárútnak nevezi ezt a turisztikailag fontos, teljes hosszában 108 kilométeres útvonalat – de azért azt jó tudni, hogy szigorúan vett kerékpárút, kerékpársáv/kerékpáros nyom és biciklisek kis forgalmú utakra terelésének kombinációjáról van szó. Így jött létre – az olvasatomban – a két város közötti kerékpárút vagy kerékpáros útvonal. Az utóbbi megfogalmazás nekem jobban tetszik.

Az átadást követő harmadik napon vágtunk neki Székesfehérvár vasútállomásától, hogy próbára tegyük az új nyomvonalat. Ismerem Fehérvárt, ott jártam gimnáziumba egy „nagy évfolyam” (1977–1981.) apró pontjaként, de a városból való kijutás azért okozhat némi fejtörést, ha csak az irányt mutató táblákra hagyatkozik – vagy kénytelen hagyatkozni – a jóhiszemű karikázó.

Már a Prohászka-templom mellett irányt téveszthetünk. Mindenféle jelzés nélkül kanyarodik az útvonal balra, be a lakótelep házai közé, egy járdának használt csapáson… mi is elvétettük.

Kicsit odébb, a Horvát István úton haladva az lehet zavaró, hogy nem a haladási irány szerinti jobb oldalon frissen elhelyezett oszlopra tették az irányt mutató táblát, hanem a kerékpárút és járda kombó bal oldalára, a kerítés mellé. Nehéz észrevenni, és ha tévesztünk, akkor a Balatoni úton lévő körforgalomban forgolódunk majd a kerékpárutat keresve. És ekkor persze kihagyjuk a Sóstói Stadion környékét…

Városi útkeresésünk igazán a település határában, az egykori Rádió-(lakó)telep utáni benzinkút elérésekor vesz jobb fordulatot. Innen már jól jelzett, jól láthatóan kerékpárosoknak kialakított nyomvonalon karikázhatunk Szabadbattyán felé. A gótikus Kula-toronyról is híres településen érdemes kicsit megpihenni az árnyékos fák alatt, mert azután kitűnő minőségű kerékpárúton hosszú, napégette emelkedők vezetnek az egyébként nem túl érdekes Kőszárhegy felé. Hosszú maga a falu is, látnivaló nélküli, és itt csak kerékpáros nyomon pedálozhatunk úti célunk, a Balaton felé.

A további szakasz már kicsit érdekesebb, több a fás rész, valamivel izgalmasabb a táj, a vonalvezetés. Bár Polgárdi előtt egy eléggé töredezett, régi aszfaltúton kell karikázni pár kilométert, ami elsősorban az országúti kerékpárral túrázóktól követel nagyobb figyelmet. A faluban itt is kisforgalmú utcák kövezetét koptatva haladhatunk előre, de a jelzések legalább egyértelműek.

Az útvonal azután érinti az érdekes nevű Füle települést, itt már szépen kialakított kerékpáros-pihenő is a rendelkezésünkre áll, no meg információs tábla, ami segíti a környék látnivalóinak feltérképezését. Kellemes, jó hely!

Füle után egy remek és hosszú lejtőzéssel Balatonfőkajárra jutunk, s bár nevével ellentétben tópartja nincs a falunak – több kilométer innen még a Balaton –, temploma, pincesora, geológiai látnivalói megállásra késztethetnek bennünket. És ha azok nem, akkor a falu Balaton felőli végén vár ránk újabb kerékpáros-pihenő. Kicsit közelinek találom a két pihenőt egymáshoz, pláne, hogy a Füléig tartó szakaszon, ami jóval kitettebb a napsütésnek, nincs efféle létesítmény. Viszont itt nemcsak padok és asztalok vártak ránk három nappal a hivatalos átadás után, hanem térdig érő parlagfű is a díszburkolat mellett. Ja, és vízvételi lehetőségnek egyik pihenőhelyen sem örvendezhettünk…

A falu határától már tényleg csak egy ugrás, pár kilométer a Balaton, de ez a szakasz nem csupán a meleg miatt izzasztó. Jócskán emelkedik az út, hiszen ez az a dombvonulat, amit a Balaton északi partjára igyekvő vonat csak alagúttal tud leküzdeni.

Összességében elmondható, hogy jól kiépített és megfelelő biztonsági elemekkel ellátott kerékpáros útvonalat adtak át a minap. Ha pótolják a hiányosságokat és rendszeresen gondozzák, megtartva a mostani állapotát, akkor a családosok és az önálló biciklisek is élményekkel teli kirándulásokat tehetnek a két város között. Persze a közel 200 méteres szintemelkedéssel (a Balaton irányába) számolni kell – az ellenkező irányba szerintem könnyebb a teljesítés.

 

Csidei Lajos

Képek is felkerülnek hamarosan!