A Magyar Turista júliusi száma 07.06-án jelenik meg!

Keresse az újságárusoknál!

 
A tartalomból:
  • Az Ördöglovas kastélya / Bajna, Gerecse
  • A Tihanyi Alkotók Háza / Tihany, Balaton-felvidék
  • Gödörből... arborétumba / Mátra
  • Malmok, állatok, emberek (2. rész) - Kameruni-juhok a malomcsatorna partján / Keleti-Bakony
  • Öt nap egy kincses szegletben (2. rész) - Második nap: ősrégi bányák, évszázados templomok és Gabi / Cserehát, Rudabányai-hegység
  • Középkori templomok Csíkban (4. rész) - Menaságra megyünk / Erdély, Csíki-medence
  • Séta a Duna alatt / Dunakanyar
  • Utoljára - de még reménykedve (az éplülő Közlekedési Múzeumról) / Budapest
  • A sokszínű Salzburg / Ausztria
  • Erdélyi utakon (6. rész) - Konfirmáció Bánffyhunyadon / Erdély
  • A sokoldalú Kőszeghy (Winkler) Elemér, aki tátrai festő - is - volt / História
  • A Murányi-fennsík - borongós fellegekben (4. rész) - Magnezitporos kisvárosok ékei a Murány völgyében / Felvidék, Gömör-Szepesi-érchegység

A Magyar Turista Kupája 2022.

 

Lapunk decemberi számában indítottuk útjára a 2022-es naptári évre szóló kupakiírásunkat, amihez koránt sincs késő csatlakozni. Magyarország minden vagy a lehető legtöbb megyéjében kell megyénként egy teljesítménytúrát teljesíteni és a túrák szervezőivel igazoltatni.

A teljesítés regisztrációja történhet a 2021. decemberi lapszám közepéből kiemelhető igazolólapon, ami szerkesztőségünk munkatársánál, Hárs Dénesnél ingyenesen megkapható – akár több példányban – személyes átvétellel vagy felbélyegzett válaszboríték küldésével. Az elérhetőségek az írás végén megtaláhatók.

A kupakiírás a 2022-es évre szól, az idei teljesítménytúrákon való részvétellel pályázható a kis, közepes vagy nagy kupa. Megyeszám-egyenlőség esetén a megtett kilométerek száma is döntő, de elsődleges a minél több megyében való megfordulás. Gyalogos és kerékpáros teljesítménytúrákon való részvétellel egyaránt lehet pályázni, a kerékpáros túrák kilométereit 6-tal osztjuk – tehát egy 60 kilométeres kerékpártúra 10 kilométeres gyalogtúrát „ér”, annak felel meg.

 

A Magyar Turista Kártya

A kártyát lapunk az előfizetőinknek biztosítja az előfizetésük tartamára. A kártyatulajdonosok bizonyos teljesítménytúrák nevezési díjánál kedvezményben részesülnek. Ezen teljesítménytúrák szervezői pedig lapunktól azt „kapják cserébe”, hogy túrakiírásuk megkülönböztetett jelzéssel és megkülönböztetett részletességgel jelenik meg a lap közepén található Magyar Túrázó mellékletben.

A szervezőknek semmiféle komolyabb feladata nincs a rendszerhez való csatlakozáskor, csupán túrájuk kiírásának szövegébe kell a Magyar Turista Kártya-kedvezmény mértékét beilleszteni. Javasljuk, hogy ez legalább egy érezhető 10 százalék legyen. A nevezéskor pedig a bemutatott – és érvényességi időn belüli – MT-kártya alapján lehet kedvezményes nevezési díjat kérni.

Bíztatjuk az újabb túraszervezőket és azokat a régebbieket is, akik eddig a Magyar Turista Kártyáról nem szereztek tudomást, hogy csatlakozzanak a kártyaelfogadók táborához.

 

És még egy gondolat. Lapunk várja a túrabeszámolókat, a turistatársadalmat érdeklő események leírását szervezőktől és túrázóktól egyaránt. És nem csupán teljesítménytúrákról, hanem baráti kirándulásokról, utazásokról, együttes vagy egyéni barangolásokról. Ehhez mindenkinek jó egészséget és szép időt kívánunk!

 

Hárs Dénes elérhetőségei:

06 (20) 331-2928, harsdenes52@gmail.com

2170 Aszód, Baross utca 2.

Egy reprezentatív, új kötet Beregszászról

 

A napokban a kárpátaljai magyarság fővárosaként is számon tartott Beregszászról egy új könyv látott napvilágot. Szerzője, Dalmay Árpád a rendszerváltás korában Beregszász társadalmi-politikai életének meghatározó közéleti személyisége volt. Kezdeményezte és szervezte az 1991-es autonómia-népszavazást, a város magyar emlékeinek visszaállítását, valamint új nemzeti emlékjelek felállítását.

Az átfogó kötet nem csupán Beregszászt és az emlékműveket mutatja be, hanem a szobrok, emléktáblák kivitelezése, felavatása, a politikai közeg okozta göröngyös útjának hiteles krónikája is. A rendhagyó útikalauz a szerző szemüvegén keresztül láttatja a várost. Minden mondatában érződik a hihetetlen lokálpatriotizmus, kétséget sem hagyva afelől, hogy Dalmay Árpádot – csakúgy, mint korábban – ma is állandóan foglalkoztatja a szülővárosa, a magyarság jövője iránti aggódás, fűti a tenni akarás vágya. Egy-egy sikeres tett után pedig boldogság tölti el, mint egy kis cserkészt a napi jócselekedet elvégeztével.

A kiadvány „Beregszász – Erzsébet királyné városa” címmel jelent meg. A cím nem a közkedvelt Sisire utal, hanem Károly Róbert király feleségére, Nagy Lajos király édesanyjára, akinek egyik kedvenc városa az akkori Beregszász volt, a településen udvart is tartott.

A könyvet állandó szerzőnk, Kovács Sándor rendezte sajtó alá saját sorozatában, a Kárpátaljai Spektrumban. Nem csupán szerkesztette, hanem a nyomdai előkészítést is ő végezte el. A B5-ös méretű, kemény táblás, olvasmányosan megfogalmazott kötet mind a 326 színes oldala gazdagon illusztrált. A nagyon szép kiadványt a szerző gyűjteményéből származó 152 régi képeslap, 89 archív kép és 119 illusztráció mellett 4 térkép és 295 mai fotó (ebből 268 Kovács Sándor felvétele) teszi látványossá, informatívvá.

A könyv megjelenését Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő közreműködésével. A kiadványt minden Kárpátalja iránt érdeklődőnek szeretettel ajánljuk, hozzáférhető a könyvterjesztőknél.

 

Fiumei és abbáziai anziksz – Rijekából és Opatijából

 

1974. – ekkor, 11 évesen jártam először tengerparton. Fiume, Abbázia, Pola környékére utaztunk öt-hat napra a szüleimmel a család kis Fiat 850-esével… megpakolva, tetőcsomagtartóra rakott bőröndökkel, ahogy ez az akkori időkben teljesen elfogadott volt a kiskocsi-tulajdonosok körében. Október lévén nem volt mindig napsütés, de kirándulásra, arra, hogy apukám megmutassa nekünk, hogy merre is járt, amikor az Európa-szinten tekintélyt, elismertséget kivívó Hungarocamion nehéz szerelvényeivel rótta az utakat, kitűnő időszak volt.

Ma már nincs Hungarocamion, s ma már magyar zászló sem lobog az egykor volt magyar tengeri kikötő dokkjainál ringatózó, már szintén nem létező tengeri flottánk hajóin. Ezek mind megszűntek a politikusaink és gazdasági „szakembereink” nemzetinek mondott, de inkább önös érdekek alapján hozott döntései következtében.

Szóval visszavágytam ide, kíváncsi voltam milyen is most a valamikori magyar kikötőváros és persze a környéke.

Most is az autó lett az utazás eszköze, de persze modernebb, gyorsabb. A tengerpartig kiépített autópálya pedig jócskán lerövidítette az 1970-es évek „nagy utazásának” időtartamát. Az új útvonal elkerül egy sor érdekes és szép várost, díjával megnöveli a költségeket, de cserébe, hipp-hopp, alig hat óra alatt tengert érhet az ember Budapestről.

Hát Fiume kikötője már nem az, mint amire én emlékeztem! Nincsenek nagy hajók a mólókkal védett öbölben, az egyetlen régi, hotelként szolgáló nagyobb méretű tengerjárón kívül csupán a gazdagok jachtjai várják lebarnult gazdáikat. Oda lett a nosztalgia, és ezen az sem igazán segített, hogy a rakparton még rendületlenül sorakoznak az egykor Budapesten öntött vas „gombák”, a hajók kikötésére szolgáló cölöpök és a part mentén a többnyire magyar tervezésű épületek. De valahogy élettelen az egész – vagy csak nekem más, mint amit vártam. Lehet…

A Pfaff Ferenc tervei alapján 1891-ben épült impozáns vasútállomással sem jártam másképp, s bár részben felújítva fogadott, de az üres vágányok, a meglehetősen kihalt várócsarnok nem dobogtatta meg a szívemet. Van képzelőerőm, próbáltam belelátni mindenbe a boldog békeidők hangulatát és nyüzsgését, de ez jószerével csak a régi hal- és zöldségpiacon sikerült.

Abbázia! A monarchia legkedveltebb üdülőhelye, a Lungomare sétányon sorakozó díszes, elegáns szállodák városa. A hely ma is őrzi a jó száz évvel korábbi hangulatot, persze egy kicsit modernebb felhanggal – ami értelemszerű. Szép, rendezett, érdemes felkeresni, és végigsétálni/gyalogolni a Voloskotól Lovranig vezető, terméskővel borított majd’ 12 kilométeres „nosztalgiasétányon”. Én megtettem, s számos fotóval gazdagodott a képtáram…

És ha valaki az Isztriai-félszigeten túrázik, kihagyhatatlan az Ucka-hegység legmagasabb pontja, a Vojak, a maga 1396 méteres magasságával. A tengerpartról (0 méterről) ez persze elég komoly kihívás, de a Poklon-nyeregig felautózva, s onnan indulva már jóval rövidebb, és kevésbé megerőltető a dolog… Persze nem nyáron, 30 Celsius-fok feletti hőmérsékleten.

És ha már a környéken jártam, a véletlen elvezetett egy mesés kisvárosba, a 460 méter magasan lévő Veprinacba is. A dombtetőn – valójában hegycsúcson – álló régi plébániatemplom, a mellé épített több kápolna, a köré emelt védőfal, no meg a loggia mind-mind az olasz időket, a Rómeó és Júlia korabeli hangulatot idézi. Az egykori fellegvár védműveiről pedig páratlan perspektívából tekinthetünk végig a Kvarner-öblön, Fiume városán, Abbázián vagy épp a Cres-szigeten.

Nyolc napos isztriai utazásunk alapján úgy látom, hogy – ellentétben hazákkal – Horvátországban nem csak felújítanak egy-egy turisztikai szempontból fontos épületet, műemléket, hanem azokat az adott beruházásokat követően is gondozzák, rendben tartják. Vagyis jobban gazdálkodnak az értékeikkel. Ez pedig követendő lehetne a magyar illetékesek részéről is!

 

Csidei Lajos

Fiume kikötője

Rálátás a Kvarner-öbölre és Fiume városára Veprinac ódon várából

Veprinaci hangulatkép - háttérben a Szent Anna kápolna és a loggia

Veprinac várának egyik bejárata, háttérben a loggia