Megjelent a Magyar Turista szeptemberi száma!

Keresse az újságárusoknál!

 
A tartalomból:
  • 200 éve született Reguly Antal / Bakony, Zirc
  • Beszámoló egy Fertő-tó környéki portyáról (1. rész) - A magyar Versailles pompájának ölelése / Fertő-tó, Fertőd
  • Egy álmaiból felrázott bástya - Az Erdélyi-bástyát Szapolyai emeltette / Budapest
  • A "nyócker" vége... cikksorozatom utolsó része / Budapest
  • Mátrai hangulatképek (1. rész) / Mátra
  • Visegrád költője: Áprily Lajos / Visegrádi-hegység, Dunakanyar
  • Élményhajózás a Balatonon
  • A Nagy-Sas-hegy a Börzsönyben / Kedvenc helyeink / Börzsöny
  • Pincevarázs (2. rész) / Magyar tájakon
  • Hazajáró történet (52. rész) - Szatmári és máramarosi bérceken
  • Vándorúton Közép-Amerikában (2. rész) - Nicaragua / Nicaragua
  • Malonyai Dezső és műve Egyiptomról, és a Nílus országáról / História
  • Széky István, a mátrai turistaság harmadik korai jelese / História
  • Magyar emlékhelyek Európában (13. rész) / Az 1848/49. évi szabadságharc és emigráció emlékeinél  (12. rész) / Szemere Bertalan - reformkori utazóként, majd száműzetésben / História
  • Csipkerózsika vára Bécs fölött - Kreuzenstein / Ausztria
  •  
 

Könyvajánló - Újabb érdekes könyv jelent meg Udvarhelyi Nándor szerzőnktől!

Az Anyaszék szíve

A székelység hagyományos központja a régi Udvarhelyszék, ezért is nevezték egykor „székely anyaszéknek”. A megyét kettészelő Nagy-Küküllő folyó völgyében, a Székelyudvarhely és Székelykeresztúr közötti alig több mint húsz kilométeres útszakaszon olyan sok kiemelkedő művészi értékkel találkoztunk, ami ritkaság a Kárpát-medencében. A könyv egy helytörténeti, művészettörténeti utazásra hívja az olvasót az anyaszék szívébe, ahol végiglátogatja a középkori freskós templomokat. Közülük a székelyderzsi erődtemplom egyetlen székely magyar emlékként felkerült az UNESCO kulturális világörökségének listájára.

A könyv Kányádi Sándor szavaival Székelyföld „meggyötörten is gyönyörű” tájaira vezet el, és a székelység épített örökségének egy töredékét tárja elénk. S míg olvassuk e könyvet s nézzük a benne található szép képeket, észre sem vesszük, de lélekben „megszentelt” földön járunk.

Megjelentette: Kairosz könyvkiadó, Budapest, 2018.

A fényképeket készítette: Mudrák Attila

Ára: 4.500,- Ft

A Kairosz Könyvesboltban (1134 Budapest, Apály utca 2/D) 20% kedvezménnyel vásárolható.

 

Néhány gyönyörű fotó a kiadványból:

Bögöz temploma

Bögözi templombelső

Farcádi utcakép a templommal

„Navigare necesse est… – Hajózni kell…”

Sokan mondták már ezt, elsőként talán Pompeius római hadvezér (Kr. e. 106–Kr. e. 48.), amikor hajósainak viharban kellett gabonát szállítani Szicíliából Rómába… azután Zorán is felhasználta ezt a mondatot egy remek dalában. Kicsit szerényebben, de én is ezt mondom: Ha a Balatonnál járunk, hajózni kell! Több okból is…

Hajóra szállva egészen más perspektívából láthatjuk a magunk mögött hagyott kikötőt, a mögöttes hegyeket és partszakaszt. Fürkésző tekintetünk nyughatatlanul kémlelheti úti célunk, egy másik balatoni kikötő és környezete egyre közelebb és közelebb kerülő látványát, „építőkockáit”… A felfedezés játéka ez.

Az, amit a hajósok életük során oly sokszor átélnek – különösen, ha idegen tájakon járnak. Milyen a kikötő kialakítása? Van-e másik hajó a móló mögött? Pezsgő vagy csendes az élet a célállomásunknál? Ezer a kérdés… De remek dolog élvezni a menetszél okozta felfrissülést is, figyelni a hajó után röpködő sirályokat, ahogy azok lesik, kutatják a hajócsavar borzolta hullámokat, hogy azután kikapjanak onnan egy-egy kis halat.

Emlékszem, gyermekkoromban milyen lelkesen etették a hajók utasai a kísérő madárcsapatokat… kenyér és zsemledarabkákat dobáltak nekik a vízbe, amit a népes sirálysereg díszkísérettel hálált meg. Ma már tudjuk, nem szerencsés etetni a vízben, víz körül élő szárnyasokat, és ki is ment a divatból a falatkák dobálása.

Akit nem csak a táj, az élővilág megfigyelése vonz, annak érdemes körülnézni magán a hajón is. Ha régi, egykori, de átépített csavargőzössel utazunk, akkor igazán varázsos a kép – díszesek a rácsok, szépek és íveltek a vonalak, minden aprólékosan kidolgozott, minden magán hordozza a korabeli kézi munka jellemzőit.

Ha az egykor teljes egészében magyar fejlesztésű és magyar alapanyagokból gyártott – és még nem az esztétikum kárára átépített – vízibuszaink egyikével van szerencsénk szelni a habokat, csodálattal adózhatunk az 1950-es, 1960-as évek magyar hajógyártói előtt. Könnyű, kecses, gyors, elegáns, másfélszáz utas szállítására alkalmas vízi járgányt álmodtak és valósítottak meg.

Balatoni hajózásaink tervezésekor figyeljünk arra, hogy hol, mikor utazhatunk a vízibuszok tengeri változatával, a Hévíz vagy Keszthely motorossal! Ők még szebbek, még kecsesebbek az alapváltozatnál. Igazi kis gyöngyszemek ezek, és ha belegondolunk, hogy annak idején a magyar szakemberek a szocializmusban a vízibuszokkal hasonlót alkottak, mint manapság a Boeing repülőgépgyár – ahol a gyártandó jármű hosszát a megrendelő igényeihez igazítják… persze a műszaki lehetőségek figyelembe vételével –, akkor kimondhatjuk, megelőzték a korukat!

De hol van már ez a dicső múlt? Hajógyáraink, új magyar hajók nincsenek. Óbuda, Vác, Balatonfüred, a hazai hajógyártás bölcsői mind-mind csak emlékezhetnek az egykor volt szép napokra. Becsüljük hát meg a még úszó, a még üzemben lévő hajóremekeket, és keressük a lehetőséget, hogy még utazhassunk velük!

Persze nincs gond a mai balatoni hajókkal sem. Azokkal is érdemes vízre szállni, csak… csak nekem hiányzik a magyarságuk, a történelmi hátterük. A minap is utaztam egy ilyen, formáját és méretét tekintve valóban a Balatonra való motorossal, a modern Szárszóval. Tisztaság, légkondicionált, zárt kabin, kulturált felső és hátsó fedélzet, kerékpárszállítási lehetőség, takarított mosdó, udvarias, segítőkész személyzet fogadott. Alap-beállítottságomból és harminc éves repülős múltamból adódóan általában észreveszem a hibákat, a hiányosságokat az ilyen járgányokon is – ez a „hibamentes” utazás, ez a hajózás önfeledt élményt, kikapcsolódást jelentett.

Bár a balatoni hajózásnak most egy kicsit borsos az ára, különösen, ha kerékpárt is viszünk magunkkal, de összehasonlítva a magyar vasút- vagy buszközlekedéssel, minőségében sokkal jobb. Ugyanaznap vonatoztam is a biciklimmel együtt, ám annak tapasztalatait most nem írom le. Szerintem, sokan, sokat tudunk róla…

„Hajózni (tehát) kell!” És még az idén sincs ehhez késő. A hajók szeptember végéig biztosan szelik a Balaton hullámait, és mert hamarosan enyhül a kánikula, most jön csak a mi időnk, a túrák időszaka. Kössük össze azokat egy-egy hajós etap beiktatásával!

 

Csidei Lajos

 

Egy gyönyörű vízibusz, az Arács...

...és egy másik, a Révfülöp, ami 2017-ben átköltözött a Dunára

A Szántód motoros pár évvel ezelőtt...