Megjelent a Magyar Turista januári száma!

Keresse az újságárusoknál!

 
 
A tartalomból:
  • A reformáció útján Szatmár-beregben / Felső-Tisza-vidék
  • Szentendrét járva / Duna-mente
  • Fel a Margitára / Gödöllői-dombság
  • Gyümölcstermő Szent Szada / Gödöllöi-dombság
  • Debrecenben decemberben (1. rész) - Karácsonyi körök a cívisváros holdudvarán / Hajdúhát, Hajdúság
  • Varázslatos két falu a Bükk szoknyáján - Sály, Tibolddaróc / Bükkalja
  • Árvíztúrák barlangországban (2. rész) - A Planinai-polje karsztforrásai és Planinai-barlang / Szlovénia
  • Kárpátaljai fatemplomtúra (11. rész) / Kárpátalja
  • Maros menti küldetés és túrák (1. rész) / Erdély
  • Újévi túrák a Jávorostól a Pádisig / Hazajáró történet
  • Fények a délutánban - "fényvillamosok"
  • Mezőkövesdi Újfalvi Sándor, a jeles erdélyi vadász / História
  • A hála emlékei, emlékoszlopai a Duna mentén (4. rész) / Duna-mente
  • Szent Bernát-szikla, Dobogókő alatt / Kedvenc helyeink / Visegrádi-hegység

 

Könyvajánló

Ismét egy érdekes könyv jelent meg Udvarhelyi Nándor szerzőnktől.

 
Homoródok varázsa
 

 

A szerző legújabb könyve Székelyföld egyik kevéssé ismert kistájára, a Homoród mentére kalauzol el. A térség Székelyföld egyik mostohább sorsú, elzártabb, elöregedő vidéke, ahol a falvak lakossága sajnos évtizedek óta csökken. Pedig a természeti kincsek és az épített örökség kivételes szépségű. A vidék egyedi népi építészete mellett középkori freskós templomai is kiemelkedők.

A könyv a székelyek szent hegyétől, a Hargitától indulva bemutatja a térség középkori templomait, más fontos műemlékeit, kulturális, néprajzi és természeti értékeit. Részletesen olvashatunk Homoródkarácsonyfalva, Oklánd, Székelydálya, Jánosfalva középkori székely templomainak falképeiről és berendezéseiről.

A tájegység déli része már az egykori Szászföldhöz tartozik. A szászok különleges építészeti öröksége, erődtemplomai – köztük Homoróddarócé és Homoródé – egyedülálló jellegzetességei Erdélynek.

E középkori templomok a székely és szász nép történelmének épített örökségei, a többnemzetiségű, többnyelvű, több vallású Erdély múltjának, kultúrájának tanúi.

  • Megjelentette a Kairosz Könyvkiadó (Budapest 2020.).
  • A fényképeket készítette Mudrák Attila fotóművész.
  • A kiadvány ára 4500 Ft. A Kairosz Könyvesboltban (Budapest XIII. kerület, Apály utca 2D) 20 % kedvezménnyel vásárolható.

 

Néhány gyönyörű fotó a kiadványból:


Falképek a karácsonyfalvi templomban

Homoród szász erődtemploma

Székelydálya templomának festett szentélyboltozata

Templombelső Oklándon

Újévi kiruccanások

 

Biztosan nem én vagyok az egyedüli, aki az elmúlt hetek „bezártsága” miatt az ilyenkor megszokottnál kicsit kevesebbszer húzott túrabakancsot, ritkábban indult országjárásra. Mert dolgoztunk, készültünk a rendhagyó karácsonyra, tervezett kirándulásainkat, túráinkat pedig keresztülhúzta a soknapos kellemetlen, nyirkos, csapadékos időjárás, és… és folyamatos újratervezésre kényszerített bennünket a még mindig óvatosságra intő koronavírus.

Azután valahogy csak megszerveztük a karácsonyt, óvatosan találkoztunk is egy-két közeli hozzátartozóval, eltüntettük a mákos és diós bejgliket (nekem a kelttésztás mákos kalács az igazi), zárt körben köszöntöttük az új évet. És meglepetésként az idei év első napja szikrázó ragyogással, tiszta levegővel, remek látótávolsággal fogadott bennünket – hétágra sütött a Nap. Remek kezdés a szürke, borongós hetek után!

Azt gondolom, nem csak nekem, Önöknek sem volt kérdés, hogy a tévé vagy számítógép előtt ülve töltsék-e a napot. Az már némi fejtörést okozott, hogy a nem túl korai ébredés után hova induljunk, hol az a bakancslistás hely, ami rövid utazással elérhető, hogy minél többet lehessünk a szabadban – ahol vannak is kirándulók, meg nincsenek is sokan. Ez fontos szempont, mert a fővárosi, budai hegyek kirándulóhelyeinek megközelítése ilyenkor bosszúságot is okozhat – gondolok itt elsősorban az autóval érkezés és parkolás anomáliáira.

Mindent figyelembe véve Szentendrét választottuk. Hangulatos utcák, sikátorok, mediterrán, rác, szerb miliő, a Duna és a Pilis közelsége… és sok történelmi, építészeti érdekesség egy kiadós, némi szintet is magában foglaló gyaloglós városnézéshez. Ja, és fotózni is lehet, sőt kell! Mert ennek a kisvárosnak varázsa, bája van. Persze vittünk magunkkal maradékzserbót, almát, innivalót, hisz mostanság sajnos zárva kell lenni az „ellátó pontoknak” – pedig Szentendrén békeidőben remek sztrapacskához is hozzá lehet jutni!

Azután ahogy reggel a napsütés, a városka sétálóutcájába befordulva a bennünket fogadó és nem várt forgatag lepett meg. Nem volt átláthatatlan tömeg, de túrázók, biciklisek, sétáló felnőttek és gyerekek serege rótta a fényesre koptatott macskaköveket… óvatosan, tiszteletben tartva a már-már vérünkké váló távolságtartást.

Élt a város történelmi magja, itt-ott még az értékes portékáikat kínáló kisboltok is tárt ajtókkal hívogattak, és több helyen kínáltak kenyérlángost, lángost, hurkát, zsíros kenyeret vagy épp forralt bort, teát – persze szigorúan csak elvitelre. Jó volt látni, hogy e „járvány-háborús” időszakban sem minden vállalkozó adta fel, és alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez a „Zárva” tábla kiakasztása helyett most nagyobb szerepet ad a magyar, a külföldiekhez képest sokszor más menüt igénylő túrázó- és kirándulórétegnek. Majd akkor sem kellene megfeledkezni rólunk, ha ismét a külföldi látogatók lesznek többségben!

Január 2-án is remek idő volt. Gondoltam, megnézünk egy turisztikai szempontból frekventált fővárosi helyet – a választás ezúttal a Budai-várra esett. Kockakő, történelmi épületek rengetege itt is, bár a miliő, a hangulat, a lépték érthető okokból merőben más, mint Szentendrén. A várkerület nagyságához képest e helyszínen is csak a kirándulók kisebb serege vette birtokba a terek és utcák, a sétányok ódon, de ettől oly érdekes hálózatát – többnyire betartva a járvány követelte biztonsági előírásokat.

Ahogy meglepett Szentendre „élete”, ugyanúgy meglepett a Budai-vár élettelensége, ahol két helyen mértek forralt bort és teát (a Halászbástya mellettit jobb nem is említeni… kosz, szemét mindenfelé), és egyetlen helyen árultak – szigorúan elvitelre – pizzát. Kérem, ne értsenek félre, nem feltétlenül enni és inni megy ilyen helyekre az ember, a túrázó meg pláne nem. De óriási a kontraszt a kisvárosi és a nagyvárosi vendégvárásban. Úgy tűnik, nagy a tehetetlensége a külföldi vendégsereghez szokott várbéli szolgáltatóknak… sajnos!

Végezetül engedjék meg, hogy boldog, túrákban gazdag új évet kívánjak Önöknek és szeretteiknek!

 

Csidei Lajos