A Magyar Turista márciusi száma 03.07-én jelenik meg!

Keresse az újságárusoknál!

 
 
A tartalomból:
  • Gyere ki a partra! - Egy különleges kiállítás margójára / Budapest
  • Megnyílt a Pál-völgyi-barlang látogatóközpontja  / Budai-hegység / Budapest
  • Furcsa karácsony - Rába-menti kastélyokkal (3. rész) / Csempeszkopács, Sárvár, Meggyeskovácsi, Bozzai, Vasszécsény / Rába-mente
  • A Gödöllői-dombság magaslatain jártam / Gödöllői-dombság
  • Élmények és csalódások - Sümegen és környékén (4. rész) - Egy körút természeti csodákkal és fenséges panorámákkal / Keszthelyi-hegység
  • Templomok, erődök, templomerődök (6. rész) - Nyüzsgés és csend - Séta Székelyudvarhelyen és a Telekfalvi-kilátó környékén / Erdély, Udvarhelyi-medence
  • A munkácsi Turul kálváriája (1. rész) / Kárpátalja
  • Mi lesz veled, oroszvári kastély? / Felvidék, Mosoni-sík
  • Újult erővel / Kisvasutak
  • Kompolthy Jób tengerészkapitány és kínai postamester / História
  • Dél-indiai kóstoló (1. rész) / India

A Magyar Turista Kupája 2022.

 

Lapunk decemberi számában indítottuk útjára a 2022-es naptári évre szóló kupakiírásunkat, amihez koránt sincs késő csatlakozni. Magyarország minden vagy a lehető legtöbb megyéjében kell megyénként egy teljesítménytúrát teljesíteni és a túrák szervezőivel igazoltatni.

A teljesítés regisztrációja történhet a 2021. decemberi lapszám közepéből kiemelhető igazolólapon, ami szerkesztőségünk munkatársánál, Hárs Dénesnél ingyenesen megkapható – akár több példányban – személyes átvétellel vagy felbélyegzett válaszboríték küldésével. Az elérhetőségek az írás végén megtaláhatók.

A kupakiírás a 2022-es évre szól, az idei teljesítménytúrákon való részvétellel pályázható a kis, közepes vagy nagy kupa. Megyeszám-egyenlőség esetén a megtett kilométerek száma is döntő, de elsődleges a minél több megyében való megfordulás. Gyalogos és kerékpáros teljesítménytúrákon való részvétellel egyaránt lehet pályázni, a kerékpáros túrák kilométereit 6-tal osztjuk – tehát egy 60 kilométeres kerékpártúra 10 kilométeres gyalogtúrát „ér”, annak felel meg.

 

A Magyar Turista Kártya

A kártyát lapunk az előfizetőinknek biztosítja az előfizetésük tartamára. A kártyatulajdonosok bizonyos teljesítménytúrák nevezési díjánál kedvezményben részesülnek. Ezen teljesítménytúrák szervezői pedig lapunktól azt „kapják cserébe”, hogy túrakiírásuk megkülönböztetett jelzéssel és megkülönböztetett részletességgel jelenik meg a lap közepén található Magyar Túrázó mellékletben.

A szervezőknek semmiféle komolyabb feladata nincs a rendszerhez való csatlakozáskor, csupán túrájuk kiírásának szövegébe kell a Magyar Turista Kártya-kedvezmény mértékét beilleszteni. Javasljuk, hogy ez legalább egy érezhető 10 százalék legyen. A nevezéskor pedig a bemutatott – és érvényességi időn belüli – MT-kártya alapján lehet kedvezményes nevezési díjat kérni.

Bíztatjuk az újabb túraszervezőket és azokat a régebbieket is, akik eddig a Magyar Turista Kártyáról nem szereztek tudomást, hogy csatlakozzanak a kártyaelfogadók táborához.

 

És még egy gondolat. Lapunk várja a túrabeszámolókat, a turistatársadalmat érdeklő események leírását szervezőktől és túrázóktól egyaránt. És nem csupán teljesítménytúrákról, hanem baráti kirándulásokról, utazásokról, együttes vagy egyéni barangolásokról. Ehhez mindenkinek jó egészséget és szép időt kívánunk!

 

Hárs Dénes elérhetőségei:

06 (20) 331-2928, harsdenes52@gmail.com

2170 Aszód, Baross utca 2.

Egy reprezentatív, új kötet Beregszászról

 

A napokban a kárpátaljai magyarság fővárosaként is számon tartott Beregszászról egy új könyv látott napvilágot. Szerzője, Dalmay Árpád a rendszerváltás korában Beregszász társadalmi-politikai életének meghatározó közéleti személyisége volt. Kezdeményezte és szervezte az 1991-es autonómia-népszavazást, a város magyar emlékeinek visszaállítását, valamint új nemzeti emlékjelek felállítását.

Az átfogó kötet nem csupán Beregszászt és az emlékműveket mutatja be, hanem a szobrok, emléktáblák kivitelezése, felavatása, a politikai közeg okozta göröngyös útjának hiteles krónikája is. A rendhagyó útikalauz a szerző szemüvegén keresztül láttatja a várost. Minden mondatában érződik a hihetetlen lokálpatriotizmus, kétséget sem hagyva afelől, hogy Dalmay Árpádot – csakúgy, mint korábban – ma is állandóan foglalkoztatja a szülővárosa, a magyarság jövője iránti aggódás, fűti a tenni akarás vágya. Egy-egy sikeres tett után pedig boldogság tölti el, mint egy kis cserkészt a napi jócselekedet elvégeztével.

A kiadvány „Beregszász – Erzsébet királyné városa” címmel jelent meg. A cím nem a közkedvelt Sisire utal, hanem Károly Róbert király feleségére, Nagy Lajos király édesanyjára, akinek egyik kedvenc városa az akkori Beregszász volt, a településen udvart is tartott.

A könyvet állandó szerzőnk, Kovács Sándor rendezte sajtó alá saját sorozatában, a Kárpátaljai Spektrumban. Nem csupán szerkesztette, hanem a nyomdai előkészítést is ő végezte el. A B5-ös méretű, kemény táblás, olvasmányosan megfogalmazott kötet mind a 326 színes oldala gazdagon illusztrált. A nagyon szép kiadványt a szerző gyűjteményéből származó 152 régi képeslap, 89 archív kép és 119 illusztráció mellett 4 térkép és 295 mai fotó (ebből 268 Kovács Sándor felvétele) teszi látványossá, informatívvá.

A könyv megjelenését Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő közreműködésével. A kiadványt minden Kárpátalja iránt érdeklődőnek szeretettel ajánljuk, hozzáférhető a könyvterjesztőknél.

 

Gül Baba türbéje

 

 

Jó ötven éve annak, hogy először láttam egy régi fekete-fehér fényképet Gül Baba türbéjéről. Talán valamelyik általános iskolai tankönyvünk egyik oldalán húzódott meg szerényen, de már nem emlékszem pontosan. Tudom, akkor az elnevezése, a neve – Gül Baba – keltette fel az érdeklődésemet, ugyanis nemcsak a turbános ellenfeleinkről tanultak, hanem a kötelezően vagy épp önszorgalomból elolvasott regények nyomán is foglalkoztatott a kor történelme, érdekeltek annak szereplői.

Ki ne emlékezne Gárdonyi Géza „Egri csillagok” vagy Fekete István „A koppányi aga testamentuma” című regényére? Ez utóbbi történetének ráadásul a gyermekkorom balatonföldvári színterétől nem is túl távoli fonyódi (fonódi) végvár környéke adott otthont.

Azután jöttek a regényekből készült filmek, a mozgóképes remekművek. Az egri vitézek várvédő harcáról szólót alig öt évesen láttam a szüleimmel az azóta lebontott lovasberényi moziban. 1968-at írtunk akkor…

Gül Babáról is készültek magyar filmek, több is, amelyek képkockáit nézegetve láthatjuk a forgatáskori türbe részleteit. Kicsit kopottas, de török időket idéző hangulatot sugallt. Hasonló érzésem volt akkor is, amikor jó pár évtizeddel ezelőtt többször is jártam arra… érdekes atmoszférája volt a helynek.

A minap, egészen pontosan február utolsó vasárnapján, egy kifejezetten borús, felhős délután kerestük fel a Rózsák atyja nyughelyét. Még nem láttam a 2016-tól 2018-ig tartó felújítást követően, így kíváncsian, török hangulatot várva vágtunk neki a Mecset utca türbéhez vezető lépcsősorának.

A híradások szerint a felújított épületben kávézó is várja a látogatókat. Remek, gondoltam, a történelmi időutazást és a főváros Rózsadombról látható panorámájának látványát majd egy jó török édességgel koronázzuk meg…

De erről majd később, most térjünk vissza a lépcsősorhoz és az épülethez! Kifejezetten szép, mi több, az alkalmazott építési technológiáknak és anyagoknak köszönhetően elegáns lett a türbe felújított épületegyüttese – bár ezzel talán egy kicsit veszített is történelmi patinájából. De ez csak a szubjektív véleményem, ettől még minden nagyon mutatós, hangulatosak a teraszok, a rózsakert, a levendulakert, a kilátóbástyák.

Az épület belső terének kialakítása is látványos, téglaboltozatos mennyezete és a berendezése tényleg visszarepít(het) bennünket egy kicsit az időben. És jól szolgál ehhez a kiállítás anyaga is, aminek tervezői jól kombinálták a vitrinekbe zárt régi tárgyakat és az új, virtuális múzeumi elemeket, lehetőségeket.

Csalódás tulajdonképpen csak a kávézóban ért, mert tényleg valami törököset vártam: egy-két baklavát, török kávét és almateát, oda illő illatokat, ízeket és hangulatot. De a kommersz dobozos és üveges üdítőkön kívül csak néhány díszdobozos lokum próbált utalni – horror áron persze – a hely nemzeti hovatartozására. Sajnálom, hogy a sok milliárdos és szépen kivitelezett felújításba nem sikerült egy kis török zamatot becsempészni…

Gül Babánál tett tiszteletadásunk után – hogy ráerősítsünk a türbénél hiányolt törökös hangulatra – lesétáltunk a közeli Király gyógyfürdőhöz. Igen, az 1500-as évek közepén Arszlán budai pasa által megkezdett építkezés eredménye, épülettömbje még a mai, bezárt, igencsak renoválásra szoruló állapotában is török. Félő azonban, hogy felújítás és használat hiányában –bár az egyik ablaknál fülelve vízcsobogás hangja volt hallható, és a gyógyfürdőkre jellemző kénes szagokat lehetett érezni – ez a gyöngyszem is az enyészeté lesz… esetleg magántulajdonként hasznosul.

 

Csidei Lajos

 

Igazán impozáns a felújított türbe és környéke,

 

…de a Király gyógyfürdőnek törökösebb az atmoszférája