A Magyar Turista augusztusi száma 08.05-én jelenik meg!

Keresse az újságárusoknál!

 
A tartalomból:
  • Ujjé a Ligetben... / Budapest
  • Malmok, állatok, emberek (3. rész) - Kőhidak és malomromok a Séden innen és túl / Keleti-Bakony
  • Megmenekülhet Budapest utolsó mocsara - A Merzse-mocsár / Gödöllői-dombság
  • 25 évvel az első sátras bejárások után (3. rész) - A Csigó-kultúrmalom és a "partra vetett cet" / Balaton-felvidék
  • Öt nap egy kincses szegletben (3. rész) - Galyaság - Rekviem és Te Deum / Cserehát, Galyaság
  • Középkori templomok Csíkban (5. rész) - Az Olt mentén dél felé / Erdély, Csíki-medence
  • Élményben-szépségben gazdag túra Nagykovácsitól Zsámbékig / Budai-hegység, Zsámbéki-medence
  • Hajrá hajtányok! / Bugac / Kisvasutak
  • Erdélyi utakon (8. rész) - A Révi-szoros / Erdély
  • Törökország (6. rész) - Anatóliából vissza Európába / Törökország
  • A botanikus és turista dr. Győrffy István emlékezete / História
  • Mi is az a salabasina? - Kalandtúra a Visegrádi-hegységben / Visegrádi-hegység
  • Karcag, az Erzsébet-ligeti lombkoronasétány / Nagykunság
 

A Magyar Turista Kupája 2022.

 

Lapunk decemberi számában indítottuk útjára a 2022-es naptári évre szóló kupakiírásunkat, amihez koránt sincs késő csatlakozni. Magyarország minden vagy a lehető legtöbb megyéjében kell megyénként egy teljesítménytúrát teljesíteni és a túrák szervezőivel igazoltatni.

A teljesítés regisztrációja történhet a 2021. decemberi lapszám közepéből kiemelhető igazolólapon, ami szerkesztőségünk munkatársánál, Hárs Dénesnél ingyenesen megkapható – akár több példányban – személyes átvétellel vagy felbélyegzett válaszboríték küldésével. Az elérhetőségek az írás végén megtaláhatók.

A kupakiírás a 2022-es évre szól, az idei teljesítménytúrákon való részvétellel pályázható a kis, közepes vagy nagy kupa. Megyeszám-egyenlőség esetén a megtett kilométerek száma is döntő, de elsődleges a minél több megyében való megfordulás. Gyalogos és kerékpáros teljesítménytúrákon való részvétellel egyaránt lehet pályázni, a kerékpáros túrák kilométereit 6-tal osztjuk – tehát egy 60 kilométeres kerékpártúra 10 kilométeres gyalogtúrát „ér”, annak felel meg.

 

A Magyar Turista Kártya

A kártyát lapunk az előfizetőinknek biztosítja az előfizetésük tartamára. A kártyatulajdonosok bizonyos teljesítménytúrák nevezési díjánál kedvezményben részesülnek. Ezen teljesítménytúrák szervezői pedig lapunktól azt „kapják cserébe”, hogy túrakiírásuk megkülönböztetett jelzéssel és megkülönböztetett részletességgel jelenik meg a lap közepén található Magyar Túrázó mellékletben.

A szervezőknek semmiféle komolyabb feladata nincs a rendszerhez való csatlakozáskor, csupán túrájuk kiírásának szövegébe kell a Magyar Turista Kártya-kedvezmény mértékét beilleszteni. Javasljuk, hogy ez legalább egy érezhető 10 százalék legyen. A nevezéskor pedig a bemutatott – és érvényességi időn belüli – MT-kártya alapján lehet kedvezményes nevezési díjat kérni.

Bíztatjuk az újabb túraszervezőket és azokat a régebbieket is, akik eddig a Magyar Turista Kártyáról nem szereztek tudomást, hogy csatlakozzanak a kártyaelfogadók táborához.

 

És még egy gondolat. Lapunk várja a túrabeszámolókat, a turistatársadalmat érdeklő események leírását szervezőktől és túrázóktól egyaránt. És nem csupán teljesítménytúrákról, hanem baráti kirándulásokról, utazásokról, együttes vagy egyéni barangolásokról. Ehhez mindenkinek jó egészséget és szép időt kívánunk!

 

Hárs Dénes elérhetőségei:

06 (20) 331-2928, harsdenes52@gmail.com

2170 Aszód, Baross utca 2.

Egy reprezentatív, új kötet Beregszászról

 

A napokban a kárpátaljai magyarság fővárosaként is számon tartott Beregszászról egy új könyv látott napvilágot. Szerzője, Dalmay Árpád a rendszerváltás korában Beregszász társadalmi-politikai életének meghatározó közéleti személyisége volt. Kezdeményezte és szervezte az 1991-es autonómia-népszavazást, a város magyar emlékeinek visszaállítását, valamint új nemzeti emlékjelek felállítását.

Az átfogó kötet nem csupán Beregszászt és az emlékműveket mutatja be, hanem a szobrok, emléktáblák kivitelezése, felavatása, a politikai közeg okozta göröngyös útjának hiteles krónikája is. A rendhagyó útikalauz a szerző szemüvegén keresztül láttatja a várost. Minden mondatában érződik a hihetetlen lokálpatriotizmus, kétséget sem hagyva afelől, hogy Dalmay Árpádot – csakúgy, mint korábban – ma is állandóan foglalkoztatja a szülővárosa, a magyarság jövője iránti aggódás, fűti a tenni akarás vágya. Egy-egy sikeres tett után pedig boldogság tölti el, mint egy kis cserkészt a napi jócselekedet elvégeztével.

A kiadvány „Beregszász – Erzsébet királyné városa” címmel jelent meg. A cím nem a közkedvelt Sisire utal, hanem Károly Róbert király feleségére, Nagy Lajos király édesanyjára, akinek egyik kedvenc városa az akkori Beregszász volt, a településen udvart is tartott.

A könyvet állandó szerzőnk, Kovács Sándor rendezte sajtó alá saját sorozatában, a Kárpátaljai Spektrumban. Nem csupán szerkesztette, hanem a nyomdai előkészítést is ő végezte el. A B5-ös méretű, kemény táblás, olvasmányosan megfogalmazott kötet mind a 326 színes oldala gazdagon illusztrált. A nagyon szép kiadványt a szerző gyűjteményéből származó 152 régi képeslap, 89 archív kép és 119 illusztráció mellett 4 térkép és 295 mai fotó (ebből 268 Kovács Sándor felvétele) teszi látványossá, informatívvá.

A könyv megjelenését Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő közreműködésével. A kiadványt minden Kárpátalja iránt érdeklődőnek szeretettel ajánljuk, hozzáférhető a könyvterjesztőknél.

 

Csak a múzeumok kellenek…

 

 

Nekünk, országjáróknak, a történelmet és a régmúlt emlékeit kedvelőknek mindenképpen. De nincs ezzel másképp a mai magyar kormány sem. Hol egy-egy remek, sok éven keresztül közcélokat szolgáló, pazar helyen lévő műemléképületre vet szemet valamely régi/új miniszter, hol csak a gigaberuházás okán és persze pénzben kifejezhető haszonért válik a földdel egyenlővé valamelyik múzeumunk.

Sok éves vesszőparipám – és olvashatjuk Parragh Péter szerzőnk e témakörben papírra vetett írásait is – a valamikor igazán gazdag gyűjteménynek otthont adó Közlekedési Múzeum tragédiája. Volt, lesz sokkal nagyobb az eredeti helyén, azután nem ott épül meg, de ha kialakítják az új helyen, akkor páratlan lesz…

Hallottunk már sok mindent ettől is, attól is – kompetens nyilatkozótól meg rég eltűnttől is. És van olyan országjáró, aki már úgy beszél az egészről, hogy ő az új múzeum nyitását biztosan nem éri meg. Sajnos lehet, hogy igaza van, bár én az ellenkezőjét kívánom neki és magunknak is! Ma annak is örülünk – persze ez csak kényszerboldogság –, ha pár valóban szépen helyreállított Ikarust és mozdonyt láthatunk a kőbányai Dízelcsarnokban. De azért ezt múzeumnak a legjobb szándékkal sem nevezhetjük.

És ha már az előző havi vezércikket dátummal kezdtem, hadd folytassam most is így! Újra 1974. Akkor jártam először a Hadtörténeti Múzeumban. És fotóm is van arról, ahogy „meglovagolom” az épület Tóth Árpád sétány felőli oldala előtt sorakozó régi ágyúk egyikét. Élmény volt gyermekként is járni az akkor csak érdekes, később már komoly, elgondolkodtató tartalommal is bíró kiállítási termeket… és szomorú lesz újra végigmenni rajtuk – ha még időben eljutok – , mert mint hírlik, ezt is bezárják.

Szemet vetett rá a honvédelmi minisztérium új vezetése. Ja, kérem, élni tudni kell! Mert nem mindegy ám, hogy leszegényedett országunk – itt csak a társadalom fő bázisára, az általunk elérhető infrastruktúrákra gondolok – hadurai hol hozzák majd meg stratégiai döntéseiket. Az V. kerületi szűk kis utcából, ahol a mostani főhadiszállás található, nincs jó rálátás a nyugati végekre. Pedig lehet, hogy hamarosan onnan várjuk majd az ellenséget…

Szóval úgy tűnik, ettől a múzeumtól is elköszönhetünk, ahogy a Közlekedésitől már megtettük – és tudjuk, évek óta napirenden van a természettudományi gyűjtemény épületének kiürítése is. Nem gyógyír számomra, s talán Önöknek sem, hogy nemrég felépült egy csilli-villi Néprajzi Múzeum. Még akkor sem, ha az valóban párját ritkítja hazánkban, és ultramodern kiállítási effekteket használ.

Véleményem szerint nem jó döntés a hadügy számára a mai múzeumépület már csak azért sem, mert a Várkerület nyugati oldaláról nincs jó rálátás – mondhatni semmi – az évenként milliárdokért megrendezett augusztus 20-i tűzijátékra. Ami ugyan az államalapításunk, tehát Magyarország születésnapjának fénypontja. Így mondják legalábbis, ám annak titkosított költsége inkább csak lök még egyet lefelé a magyar egészségügyön, az oktatáson – mindenen, ami még a miénk.

Panem et circenses! (Kenyeret és cirkuszt a népnek!) – így szól Néró római császár azóta is érvényes jelmondata. És ha belegondolunk, az elmúlt évezredek alatt sem azok nem változtak, akik ezt használják, sem azok – tisztelet a kivételeknek –, akik ennek bedőlnek…

A fenti gondolatok kissé szubjektívek, ezért elnézésüket kérem, ám mert az említett változások nem egyedüliek, így azok sokunkat érinthetnek…

 

Csidei Lajos

Egy szovjet gyártmányú harcjármű a múzeum Kapisztrán tér felőli szárnya előtt

Régi ágyúk sora a múzeumépület sétány felőli oldala mentén