És idén ősszel a Velencei-tó csak elalszik, nem hal meg?

A cím meglehetősen kitekert idézet Petőfitől… Véleményem szerint az előző évekhez képest idén egy kicsit korábban fordult ősziesre az idő. Gyakran ébredünk borongós, szeles napra, annak ellenére, hogy azután vannak nyárvégi hőmérsékletű hétvégék is. Valahogy a fák is hamarabb elővették őszies, színes ruhájukat, legalábbis azokon a vidékeken, amerre az elmúlt hetekben megfordultam. Komárom környéke, Gerecse, Balaton-felvidék és a Duna-kanyar voltak most porondon. Biciklivel, gyalog – és volt, ahol szüretelőollóval a kezemben.

A Velencei-tóhoz sajnos nem jutottam el, pedig mérhetetlen kíváncsiság hajt, hogy ne csak a híradások képkockáin lássam az összezsugorodott víztükröt, a vízért kiáltó nádasokat, a szomjazó élővilágot. Erre a hétre terveztem ezt a kirándulást – mondhatjuk katasztrófaturizmusnak is, mert az ott kialakult probléma felér egy katasztrófával. De a korán beköszöntött ősz egyik jeleként terjedő influenza igencsak nagy csapást mért rám – orvos, gyógyszer, lábadozást lett-van ezekben a napokban a tervezett tólátogatásból.

De ha már a Velencei-tónál tartunk, úgy érzem, nem mehetek el szó nélkül a szerintem hihetetlenül hosszú időintervallum mellett, aminek során bizonyos döntéshozói körök elzárkóztak a problémától, illetve pénzhiányra hivatkoztak. Ez a halogató magatartás bizony nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tó állapota ennyire leromoljon.

Felteszem a kérdést: Milyen ország az, amelyik a szükséges 40–50 milliárd forintot nem tudja kigazdálkodni egy olyan természeti érték megmentésére, súlyos károsodásának megelőzésére, ami a tóhoz kötődő élővilág mellett emberek ezreinek a lakókörnyezetét alakítja át – rombolja –, munkahelyeket, a régió bevételi forrásainak egy részét veszélyezteti? A természetjárásra, a túrázásra gyakorolt hatásról már nem is írok, mert az előzőek – véleményem szerint – nagyobb hangsúllyal bírnak.

És milyen ország az, amelyik az előbb említett pénzhiányra hivatkozással egy időben vagonszámra dobja ki különböző urizáló beruházásokra a Velencei-tó megmentéséhez szükséges pénz többszörösét? Nem ipari beruházásokra gondolok, a fejlesztésekre, hanem például az épp ezekben a hetekben látogatható Vadászati és Természeti Világkiállításra. Ne értsenek félre, nem lennék ellene, már gyerekfejjel is jártam az 1971-es bemutatón, de… de szerintem aránytalan a pár hetes látogatási időre vetíthető 70 milliárdos bekerülési költség hasznosságának hangoztatása a Velencei-tó megmentéséhez szükséges 40–50 milliárdos fedezethiánnyal szemben.

És ha már úgy kezdtem, hogy a korai ősz magával hozta az – egyszerű, közönséges, megszokott – influenza vírusokat, akkor hadd kapcsoljam össze (és bizonyára ezt nem csak én teszem meg) azok erőteljesebb terjedésének lehetőségét a fentebb említett, sok ezer látogatót vonzó világkiállítással, illetve más, már megtartott tömegrendezvényekkel.

Megdöbbenve láttam tegnap este az egyik TV-híradóban, hogy micsoda hurrá-optimizmussal – ezt a kifejezést az egyik szerzőnktől kölcsönöztem – és szerintem felelőtlenséggel üzemeltetik a kiállításon a kipróbálható, kézről kézre adható szimulátorokat, eszközöket… felnőtteknek, gyermekeknek, maszk és fertőtlenítés nélkül! Én maszkban utazó, óvatos emberként kaptam el a nem Covid-vírust, és napok óta beteg vagyok…

Úgy sejtem súlyos ára lesz a nem jókor, az egész világon tomboló világjárvány közepette és a fertőzésveszély legcsekélyebb csökkentését sem szem előtt tartó világkiállítás megrendezésének. Azzal ugyanis, hogy papíron – a Magyar Közlönyben megjelentetve – mentesítették a világkiállítást a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések alól, a vírusok terjedését nem állították meg. Sőt! A következmények a személyes tragédiákon túl anyagiakban is mérhetők lesznek, utóbbi valószínűleg túlnő a Velencei-tó megmentésre fordítandó összegen.

Kérem, vigyázzanak magukra! Ne zárkózzanak be, járják az országot, kiránduljanak, túrázzanak, de ne vetkőzzék le a korábbi, hónapokkal ezelőtti óvatosságot! (A minap sorban álltam a Covid-tesztre várva az egyik arra kijelölt ponton… a hangsúly a sorban álláson van!)

Csidei Lajos

Remélem, a jövőben is elég magas lesz a Sarvajc-kereszt melletti kilátó ahhoz, hogy lássuk a Velencei-tó víztükrét!