Az utóbbi években számtalan tanösvény létesült, és létesül folyamatosan, így országszerte érdekesebbnél érdekesebb ismereteket nyújtókkal találkozunk itt is, ott is. Legyünk akár a főváros közvetlen közelében vagy valamelyik turisztikailag kiemelt régióban, de akár egy apró település határában. Persze az újonnan létesültek mellett néhány el is tűnik a gondozatlanság, az érdektelenség miatt, ha azok megálmodói nem jól mérték fel az országjárók igényeit, csak kevesek által látogatott területeken jelölték ki a tanösvényt – esetleg a létrehozókat csak a pályázati pénzekhez való hozzáférés és azok elköltése motiválta, ami után a „létesítmény” fenntartása már zsebbe nyúlós…

A minap, pontosabban szeptemberben a lakóhelyemhez közel, Budapest keleti felén adtak át egy tanösvény. Akkor nem nagyon foglalkoztam a XVII. és X. kerület határán létrehozott ismeretterjesztő túraútvonallal, de néhány napja, az egyik késő őszi délután, amikor még nyárutót idézett a napsütés és a hőmérséklet, biciklire pattantam, és elgurultam a Keresztúri-erdei tanösvényhez. A Helikopter lakópark közvetlen szomszédságából induló és oda visszaérkező „köröket” – mert a 15 állomásból álló tanösvényen kívül van itt egy 4,2 kilométeres futókör és egy állandó pontos tájékozódásifutó-pálya is – könnyű megközelíteni autóval, biciklivel, gyalog vagy tömegközlekedési eszközzel is, hogy azután kikapcsolódást, egészséges testmozgási lehetőséget nyújtsanak valamennyi korosztálynak.

A tanösvény kijelölt nyomvonala az erdő, a természet, az élővilág adta látnivalókon kívül olyan itteni érdekességekkel is szolgál, amit eddig csak kevesen ismertek. Három állomás foglalkozik a II. világháborúban kiépített Attila védelmi vonalakkal, amelyek egyike, a legbelső épp e terület fái között húzódott – egy-egy eleme vagy annak maradványa még ma is megtekinthető. Így láthatunk itt eredeti, földalatti betonbunkert, újonnan, de szakirányítással méretezett és kiásott harckocsiárkot és gyalogsági lövészárkokat, lövészteknőket, földalatti fedezéket. Ez utóbbi, deszkákkal és ágakkal fedett tetejére azért nem érdemes rálépni, és remélem, hogy ha majd hó fedi azt, a tanösvény gondozói figyelmeztetik az arra járókat a balesetveszélyre…

A tanösvény több ponton is érinti a kőbányai Új köztemető keleti kerítését, itt két állomáson is fa fellépőt építettek a kivitelezők, hogy megismerhessük a temető élővilágát – ez így egy kicsit morbid, de ezt írták le –, s hogy egy egészen sajátos perspektívából lássunk rá az 1956-os forradalom és az azt követő kádári megtorlás áldozatainak nyughelyeire. Ha a lelkünk nyitott a mártírok iránti tiszteletadásra, ha ismerjük az ártatlanul elítéltek és kivégzettek hősiességét és megpróbáltatásaikat, ez az állomás hihetetlenül megrendítő és méltóságteljes lehet! Számomra ez a tanösvény kuriózuma.

Természetesen az egyes állomások bemutatják ennek az erdőnek az élővilágát, járjunk az öreg tölgyesben vagy álljuk a haldokló, korhadt fák alatt… A nyomvonal mentén pedig, és erre tábla is figyelmeztet, régi fővárosi határkövekkel is találkozhatunk – az egyik háborús lövés nyomait viseli magán.

Az utolsó, 15. állomás is kapcsolódik az egykor itt zajló harcokhoz, egy 1944. december 30-án itt elesett ismeretlen katona sírjánál búcsúzhatunk az esküjéhez hű bakától és a tanösvénytől. Ha e hónap 30-án vagy ennek környékén járunk erre, vigyünk egy szál virágot vagy mécsest a sírjára, hisz ismeretlensége megakadályozza a hozzátartozóit, hogy gondját viseljék annak!

A tanösvény mentén két remekül, padokkal, asztalokkal, tűzrakóhelyekkel és esőbeállókkal felszerelt és gondozott tisztást is találunk, így jó idő esetén akár egész napra is érdemes kilátogatni ide családdal, túratársakkal, barátokkal.

A fentiek leírása után már csak egy teendő maradt erre az évre, és ehhez a lapszámhoz kapcsolódóan, mégpedig hogy boldog, békés karácsonyt kívánjak Önöknek!

Csidei Lajos

...és még néhány ráadáskép a tanösvényről:

Ennek a fedezéknek a tetejére még véletlenül sem kellene rálépni... és télen, a hó takarásában bizony nem fog látszani a veszély!

A fedezék belseje...

A harckocsiárok...

Nem is gondolnánk, hogy az ösvény végén egy betonbunker rejtőzik...