Kisvasúttal száll a képzelet…

Úgy tűnik, hogy egymásnak ellentmondó hírek jelennek meg mostanában a kisvasutak világát illetően. Július elején még az volt a szenzációs hír, hogy már biztosan meghosszabbítják a felcsúti (hivatalosan Vál-völgyi) kisvasút sínpályáját Bicskéig, illetve felmerült az ellenkező irányba történő nyomvonalbővítése is egészen Lovasberényig. A hírcsatornák akkor konkrét beruházási költségeket is tudni véltek…

Azután a minap, egészen pontosan augusztus 2-án jött az újabb, már kevésbé sokkoló hír: egy friss kormányhatározatból az tudható meg, hogy a kormány a következő három évben több mint 12 milliárd forintot kíván fordítani a hazai kisvasutak fejlesztésére. Az eddig kiszivárgott információk szerint a jelentős költségkeretből szinte mindegyik hazai keskeny nyomközű vasút kap támogatást, és az érintett szakhatóságok azon is munkálkodni fognak, hogy az „erdei” vasutak személyszállítási szolgáltatásai Széchenyi Pihenő Kártyával is igénybe vehetők legyenek. Az „állami” elképzelések szerint a hatékony (gondolom, gazdaságos) üzemeltetés érdekében a hazai kisvasutak a jövőben egységes marketinggel, felügyelettel és „egységes szakmai koncepcióval” kell, hogy rendelkezzenek.

Na, az már nem biztos, hogy ez az egységesítés jó irányba visz. Lehet, hogy emiatt veszítik majd el legnagyobb varázsukat a ma többnyire önállóan, erdészeti kezelésben működtetett, az adott tájegység sajátos, évtizedek alatt kialakult jellemzőit, a térség kisvasutas múltját még napjainkban is jól őrző keskeny nyomközű vasúti vonalaink. Tudni kell, hogy ezek egykori kialakításában és mai működtetésében is olyan, nem feltétlenül menedzser szemléletű szakemberek vettek és vesznek részt, akiknél alap, hogy együtt élnek a természettel, a szeretett kisvonatjaikkal, az adott tájegységgel… és nem csak a profitot, a látványosságot tartják szem előtt az érintett attrakcióban.

Hadd támasszam alá ezt a víziómat egy – igaz, nagyságrendekkel nagyobb – már meglévő szerveződéssel és annak sajátosságaival! Gondoljunk csak az Európai Unióra! Az abban létrehozott egységesítésre is ráment a társult országok nem egy nemzeti sajátossága, nem egy nemzeti kuriózuma. És sajnos a film pörög tovább. Kezd minden egyforma lenni…

De térjünk vissza a kisvasutakhoz! A hírcsatornák egytől egyig szenzációs elemként írtak arról, hogy a három napja kiadott kormányhatározat támogatandó kisvasutak listájában nem szerepel a felcsúti vonal, mintha nem is akarnák azt meghosszabbítani. Én úgy gondolom, nem kell attól félni, hogy azok a sínszálak ott örökre ekkorák maradnak, és mindörökké csak azon fognak döcögni az üres vagy alig kihasznált szerelvények. Biztosan nem!

Kicsit ismerem a térséget, hisz gyermekkoromban éltem Lovasberényben. Még volt szerencsém csónakázni a Vereb melletti Kender-tavon, még ihattam vizet a Vereb településtől jó két kilométerre lévő vasúti megállóhely kútjából, még utazhattam az 1979-es vonalbezárással csúfos véget ért Bicske–Lovasberény szárnyvonal döcögős kocsiiban… Ezért tudom, hogy gyönyörű tájakon kanyarogna a visszaépítendő vaspálya, de.

De mára szinte már minden eltűnt az egykori nyomvonal mentéről. Nincs ott semmi! Nincs meg a Verebhez közeli Kender-tó, nincsenek meg a vasúti őrházak, többnyire eltűntek a vasúti megállóhelyek és állomások épületei is… pontosan azok az elemek, amelyek varázsossá, érdekessé, a mai gyermekeknek és fiatalabb felnőtteknek kuriózummá tennék az erdei zakatolást. És hiába megyünk majd kicsit távolabb a megállóhelyektől, nem találunk mást, mint pusztuló emlékeket (vagy csak azok nyomait), egykor szép volt épített és természeti látnivalókat.

Hadd emeljem ki csak Lovasberény mai nevezetességeit példaként! A gyönyörű Cziráky-kastély épp csak vegetál, bár az alig pár tíz éve kapott új tető óvja az összeomlástól. Hasonló sorsa van a kastély melletti kápolnának is. Az angolparkot egykor ékesítő „Kistóban” gyermekkoromban még volt víz, de ma már csak egy posvány az egész. A parkot egykor határoló gyönyörű, kovácsoltvas kerítést pedig a lakók szerint a szocializmus egyik nagy embere, a kastélyhoz tartozó erdei vadászházat is kisajátító „neves” honvédelmi miniszter vágatta le és szállíttatta el… ma már nyomokban sem lelhető fel – legalábbis nem Berényben.

Szóval, nincs baj az új kisvasútépítésekkel – mi, túrázók is örömmel üdvözölhetjük megszületésüket –, csak azok eltérnek a társaiktól, azoktól, amelyek kialakulásában, működésében és környezetük formálásában majd száz éves infrastrukturális és funkcionális háttér biztosítja a látnivalók tárházát. Úgy gondolom, nem elég csupán egy modernnek tűnő, ám minden építészeti szépséget mellőző kisvasúti végállomási pavilont létrehozni valamelyik település határában, hogy aztán ne menjen oda senki vonatozni – vagy letegyen a szándékról, ha belegondol a vasútvonallal kapcsolatos folyamatos politikai erőfitogtatásba. Ennél bizony több kell!

Csidei Lajos

A felcsúti kisvasút egyik, modern végállomása

Lovasberény állomásépülete még jól tartja magát…

…a kastély is, de kellene számára valami funkció