Majd csak lesz… talán mégiscsak lesz újra Közlekedési Múzeuma a fővárosnak!

Lapunk ezen hasábjain már több alkalommal is megosztottam félelmemet Önökkel arról, hogy aggódom a 2015-ben bezárt igen népszerű Közlekedési Múzeum páratlan gyűjteménye miatt. Úgy gondolom, nem volt alaptalan a műszaki relikviák féltése, ugyanis először 3 éves épületfelújítási-bővítési tervekről olvashattunk, azután jött a bizonytalanság, hogy új helyszínt keresnek a gyűjteménynek. Ezek a hírek, no meg az érezhető átgondolatlanság az odafigyelő emberben számos kérdést vetnek fel – pláne, ha a mai magyar politikai és gazdasági szereplők érdekeit vagy érdektelenségét, az egyéni vagy kiscsoportos érdekeket is befolyásoló tényezőnek tekintjük a döntési, kivitelezési folyamatban.

No, és akkor megjelent egy hír! Július 16-án időszaki kiállítás nyílik a Közlekedési Múzeum pár éve kijelölt új helyszínén, a MÁV egykori Északi Járműjavítójában, Kőbányán. A 2009-ben bezárt vasúti járműjavító bázis valamikori Dízelcsarnokában most látható kiállítás persze még nem adja vissza a sokunk által régről ismert Közlekedési Múzeum hangulatát, nem járhatjuk körbe az onnan ismert régi járműveket és közlekedéssel kapcsolatos tárgyakat. De nem is ez a célja, ez mást ad, egy talán sokak által még soha nem tapasztalt hangulattal veszi körbe a nézelődőt.

Persze könnyebb helyzetben vannak azok – és szerencsére jómagam is ebbe a csoportba tartozom –, akik jártak már nagygépeket javító ipari létesítményben. Belépve az ajtón azonnal megcsap, no nem a mozdony füstje, hanem a dízelgépek, az olaj, a kenőanyagok, a „nagyvasak” illata, ami a csarnok 1962-es átadása óta ivódott bele a falakba, a tetőszerkezetbe, mindenbe. Nekem hihetetlenül jó érzés volt, és talán azoknak sem lesz kellemetlen, akik nem jártak még ilyen helyen. Ez bizony elválaszthatatlanul hozzátartozott az „olajfaló” gépekhez, azok javításához!

A most látható időszaki kiállítás egyik célja pontosan az, hogy az érdeklődők megtekinthessék a sokat – legalábbis sok dízelmozdonyt – látott csarnokot még múzeummá alakítása előtt. Most még eredeti állapotában tekinthetünk végig az olajgőztől, a festékektől sötét falakon, láthatjuk az eredeti lámpatesteket, kábelcsatornákat, a szellőztető-berendezések kezelőszerveit és azok feliratait… Majdnem minden úgy van, ahogy 2009-ben volt, amikor a Járműjavító bezárta kapuit – vagy bezáratták, ez nézőpont kérdése.

Annak érdekében, hogy az üres csarnok „korabeli élettel” fogadjon bennünket, a kiállítás szervezői régi, egykor ott megfordult mozdonyokat is elhelyeztek a szerelősorokon. Így testközelből láthatunk több M44-es dízelmozdonyt, kinyitott szerelőnyílásokkal. Körbejárhatjuk az egyetlen megmaradt hazai gyártású áramvonalas gőzmozdonyt, a „Koporsót”, ami ma is üzemképes. Bepillanthatunk az 1935-ben készült Árpád gyorssínautóbusz utasterébe. Felkapaszkodhatunk a 424-es gőzmozdony „konyhájába”, vezérállásába. Az egykori fényezőműhelyben pedig megcsodálhatjuk az 1938-ban forgalomba állított, Kandó Kálmán tervezte V60-as villanymozdonyt.

A tárlat összeállítói régi tárgyak, közlekedési eszközök és a jelenkor hang-, illetve látványtechnikai elemeit felhasználva bemutatják a látogatóknak a Járműjavítóhoz szervesen kapcsolódó egyéb területeket is, így bepillantást nyerhetünk az ott dolgozók mindennapi, hétköznapi életének egy-egy epizódjába is. Kifejezetten érdekes a munkába járás eszközeinek, a régi kerékpároknak, motorkerékpároknak a felsorakoztatása. De ugyancsak látványos a dolgozók lakhatását biztosító Jancsi-telep vagy a Törekvés Dal- és Önképzőegylet történetét bemutató szekció. Ez utóbbit eredeti hang- és kivetített fotófelvételek is színesítik, míg a fényezőműhelyben a Járműjavító több egykori igazgatójával készült interjúrészletet hallgathatunk meg, érdekes információkat szerezve.

Haladva a kijárat felé a tárlat utolsó része a jövőről, az elképzelt új Közlekedési Múzeumról szól, szép terveken, látványos épületek, bemutatóhelyek során futtathatjuk végig a tekintetünket… De hogy ezekben majd viszontláthatjuk-e a bezárt korábbi múzeum legszebb, legértékesebb darabjait, az majd csak a megvalósulás után derül ki!

Mindenesetre jó szívvel ajánlom az ez év október 31-ig látogatható kiállítást. Bár az egy kicsit furcsa, hogy csak csütörtöktől vasárnapig, és naponta csak 12–19 óra között tekinthető meg. Amivel a látogatók közül bizony sokan csak a zárt ajtók előtt szembesülnek…

Csidei Lajos

Jól megférnek egymás mellett a népligeti motor- és autóversenyeknek emléket állító járművek és a” javítás alatt álló” mozdonyok