A Magyar Turista februári száma 02.07-én jelenik meg!

Keresse az újságárusoknál!

 
 
A tartalomból:
  • December utolsó napjain - Vaszary János nemrég előkerült alkotásai / Budapest
  • Furcsa karácsony - Rába-menti kastélyokkal (2. rész) / Sárvár, Csényeújmajor, Meggyeskovácsi és Csempeszkopács
  • Petőfi emléktúra Szabadszálláson / Kiskunság
  • Élmények és csalódások - Sümegen és környékén (3. rész) - Hiteles helyek és a bölcsesség hona / Zalai-dombság, Bakonyalja
  • Templomok, erődök, templomerődök (5. rész) - A sós wellness, a mics és a hepehupa-ország templomcsodái / Erdély, Homoród-mente
  • A legendás múlt emlkei Dolhán / Kárpátalja
  • A természet csendje és vártúra a Bécsi-erdőben Ausztria, Bécsi-erdő
  • Gutori szomszédolás / Bakonyalja, Csallóköz
  • Mi lesz veled 60-as? / Fogaskerekű, Budapest
  • Dr. Felméri Lajosnak, az EKE alapító tagjának emlékezete, aki az egyes számú tagkönyv birtokosa volt / História

A Magyar Turista Kupája 2022.

 

Lapunk decemberi számában indítottuk útjára a 2022-es naptári évre szóló kupakiírásunkat, amihez koránt sincs késő csatlakozni. Magyarország minden vagy a lehető legtöbb megyéjében kell megyénként egy teljesítménytúrát teljesíteni és a túrák szervezőivel igazoltatni.

A teljesítés regisztrációja történhet a 2021. decemberi lapszám közepéből kiemelhető igazolólapon, ami szerkesztőségünk munkatársánál, Hárs Dénesnél ingyenesen megkapható – akár több példányban – személyes átvétellel vagy felbélyegzett válaszboríték küldésével. Az elérhetőségek az írás végén megtaláhatók.

A kupakiírás a 2022-es évre szól, az idei teljesítménytúrákon való részvétellel pályázható a kis, közepes vagy nagy kupa. Megyeszám-egyenlőség esetén a megtett kilométerek száma is döntő, de elsődleges a minél több megyében való megfordulás. Gyalogos és kerékpáros teljesítménytúrákon való részvétellel egyaránt lehet pályázni, a kerékpáros túrák kilométereit 6-tal osztjuk – tehát egy 60 kilométeres kerékpártúra 10 kilométeres gyalogtúrát „ér”, annak felel meg.

 

A Magyar Turista Kártya

A kártyát lapunk az előfizetőinknek biztosítja az előfizetésük tartamára. A kártyatulajdonosok bizonyos teljesítménytúrák nevezési díjánál kedvezményben részesülnek. Ezen teljesítménytúrák szervezői pedig lapunktól azt „kapják cserébe”, hogy túrakiírásuk megkülönböztetett jelzéssel és megkülönböztetett részletességgel jelenik meg a lap közepén található Magyar Túrázó mellékletben.

A szervezőknek semmiféle komolyabb feladata nincs a rendszerhez való csatlakozáskor, csupán túrájuk kiírásának szövegébe kell a Magyar Turista Kártya-kedvezmény mértékét beilleszteni. Javasljuk, hogy ez legalább egy érezhető 10 százalék legyen. A nevezéskor pedig a bemutatott – és érvényességi időn belüli – MT-kártya alapján lehet kedvezményes nevezési díjat kérni.

Bíztatjuk az újabb túraszervezőket és azokat a régebbieket is, akik eddig a Magyar Turista Kártyáról nem szereztek tudomást, hogy csatlakozzanak a kártyaelfogadók táborához.

 

És még egy gondolat. Lapunk várja a túrabeszámolókat, a turistatársadalmat érdeklő események leírását szervezőktől és túrázóktól egyaránt. És nem csupán teljesítménytúrákról, hanem baráti kirándulásokról, utazásokról, együttes vagy egyéni barangolásokról. Ehhez mindenkinek jó egészséget és szép időt kívánunk!

 

Hárs Dénes elérhetőségei:

06 (20) 331-2928, harsdenes52@gmail.com

2170 Aszód, Baross utca 2.

Egy reprezentatív, új kötet Beregszászról

 

A napokban a kárpátaljai magyarság fővárosaként is számon tartott Beregszászról egy új könyv látott napvilágot. Szerzője, Dalmay Árpád a rendszerváltás korában Beregszász társadalmi-politikai életének meghatározó közéleti személyisége volt. Kezdeményezte és szervezte az 1991-es autonómia-népszavazást, a város magyar emlékeinek visszaállítását, valamint új nemzeti emlékjelek felállítását.

Az átfogó kötet nem csupán Beregszászt és az emlékműveket mutatja be, hanem a szobrok, emléktáblák kivitelezése, felavatása, a politikai közeg okozta göröngyös útjának hiteles krónikája is. A rendhagyó útikalauz a szerző szemüvegén keresztül láttatja a várost. Minden mondatában érződik a hihetetlen lokálpatriotizmus, kétséget sem hagyva afelől, hogy Dalmay Árpádot – csakúgy, mint korábban – ma is állandóan foglalkoztatja a szülővárosa, a magyarság jövője iránti aggódás, fűti a tenni akarás vágya. Egy-egy sikeres tett után pedig boldogság tölti el, mint egy kis cserkészt a napi jócselekedet elvégeztével.

A kiadvány „Beregszász – Erzsébet királyné városa” címmel jelent meg. A cím nem a közkedvelt Sisire utal, hanem Károly Róbert király feleségére, Nagy Lajos király édesanyjára, akinek egyik kedvenc városa az akkori Beregszász volt, a településen udvart is tartott.

A könyvet állandó szerzőnk, Kovács Sándor rendezte sajtó alá saját sorozatában, a Kárpátaljai Spektrumban. Nem csupán szerkesztette, hanem a nyomdai előkészítést is ő végezte el. A B5-ös méretű, kemény táblás, olvasmányosan megfogalmazott kötet mind a 326 színes oldala gazdagon illusztrált. A nagyon szép kiadványt a szerző gyűjteményéből származó 152 régi képeslap, 89 archív kép és 119 illusztráció mellett 4 térkép és 295 mai fotó (ebből 268 Kovács Sándor felvétele) teszi látványossá, informatívvá.

A könyv megjelenését Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő közreműködésével. A kiadványt minden Kárpátalja iránt érdeklődőnek szeretettel ajánljuk, hozzáférhető a könyvterjesztőknél.

 

Gazdagodva szegényedünk – napról napra veszítünk el partszakaszokat a Balatonnál

 

Olvasóink közül néhányan tudják, mások az eddig megjelent írásaimból, az azokban tolmácsoltakból kitalálhatták, hogy fontos nekem a Balaton, aggódom a tó és környezete utóbbi években tapasztalt megváltoztatása miatt.

Korábban ugyanezeken a hasábokon már leírtam a véleményemet a révfülöpi megalomán kikötő-építési tervekről, és örömmel üdvözöltem az ottani lakosság eddig sikeresnek mondható összefogását, ellenállását annak érdekében, hogy az északi part kis településének hangulatos tóparti szakasza, kikötője ne alakuljon át az újgazdagok tucatkikötőjévé. Ahogy írtam, engem bizony zavarna az ott tárolt vitorlások drótkötélzetének állandó csilingelése és a Balaton fenséges arcának eltorzítása.

Zánkán is ellenálltak az ott lakók pár éve, amikor a helyi közforgalmi kikötőt akarták értékesíteni burkoltan vagy nyíltan a magyar pénz- és politikai világ prominenseinek.  Írtam erről is, arról is, kaptam köszönetet több helyről, bár szerepem porszemnyi volt még a figyelemfelhívásban is, a sikereket pedig csak a helyben lakók tudják kiharcolni.

És kaptam postai úton egy azóta is nagy becsben tartott levelet egy nyugdíjas olvasónktól, aki méltatlankodva figyelmeztetett, hogy hagyjak fel a kormányunk és köreinek kritikájával. Nos, csak sajnálni tudom azt az embert, aki soraimat olvasva nem ismerte fel a Balatonért aggódó és környezetét féltő embert.

A balatonvilágosi vagy aligai partszakasz – közismerten az egykori pártüdülő hihetetlenül értékes, ősfás területe – többszöri vétó után ismét megkapta a kikötő-építési/átalakítási és lakópark-építési engedélyeket, így a „gőzhenger” továbbgördülhet. Most Balatonföldvárról szólnak a híradások, itt is a lakosság egy részének rosszallása ellenére kezd táj- és tóátalakító fejlesztésekbe a magyar „elit” és végrehajtói köre. Erre a Nyugati strand néven ismert terület vagy annak egy része megy majd rá, a híres, 19. században ültetett platánfákkal szegélyezett Kvassay sétány egyik végpontjánál.

Itt épül a tó medrébe hosszan benyúló két szilárd mólóval védett kikötő az elektromos kishajók kikötéséhez és tárolásához – bőven száz feletti férőhellyel. És persze kiszolgáló-épületek, parkolók is kellenek. A védettségükhöz pedig majd kerítések, tiltótáblák nekünk, kamerarendszerek, biztonsági őrök, és így tovább… Mindaz, ami megfoszt bennünket, egyszerű emberek a tópart megközelítésének lehetőségétől, korlátok nélküli élvezetétől.

Bevallom, érzékenyen érint a földvári átalakulás! Ott nőttem fel, az egykor volt falu szinte minden fáját, ösvényét, épületét ismertem. Édesanyám előbb a MAHART-kikötőben volt pénztáros, majd pár évig a Nyugati strand közvetlen szomszédságában lévő SKF-üdülőben gondnok. Fogékony voltam rá, így az ott töltött sok-sok gyermekév alatt belém ivódtak a tópart „békeéveinek” fényei, hangjai, a látvány, a miliő… dr. Korányi Frigyes, Kvassay Jenő, Kresz Géza, Bajor Gizi és más, neves értékteremtők hagyatékának atmoszférája.

Mert az a szocialista időszak – amit később, felnőtt fejjel én sem kedveltem – többet megőrzött a II. világháború előtti, valódi békeévek földvári szépségéből, mint a ma pénz- és érdekorientált embere. Utóbbi mindent feláldoz az önös érdekek miatt. Míg a fentebb említettek a sajátjukat is adták a köznek, a maiak a közét teszik a sajátjukká…

Én még biciklizhettem, túrázhattam a Széchenyiek által megálmodott parkok és erdei ösvények sokaságán, még rácsodálkozhattam a földvári magaspartról a tó fenséges víztükrére, a kikötő azóta lebontott időjárásjelző házikójától pedig a móló és a Galamb-sziget által védett öböl háborítatlan vízfelületére. Ma ez utóbbi a számtalan vitorlás miatt már lehetetlen – oda a kikötő bája, szépsége!

Így fog járni a Kvassay sétány túlsó vége is. Hajó, hajó hátán lesz a vízen, autó, autó hátán a part mentén. A közelben előbb a szomszédos kempinget dózerolták le az első hazai minigolfpályával együtt, majd hagyták lepusztulni a Nyugati strandot is – ugyanúgy, ahogy a település összes parkját. Sajnos ma már csak nyomokban lelhető fel az egykori birtokos grófi család átgondolt, tervszerű üdülőhely-kialakításának az eredménye.

Azt gondolom, rosszallóan csóválná a fejét a látottakon az egy ideig a szomszédos kőröshegyi kastélyában lakó vadászunk, utazónk, vadászírónk, Széchenyi Zsigmond. Én is értetlenül nézek ki a kis kobakomból, hogy mivé lett és lesz a szépséges Földvár, no meg több part menti település és a Balaton sokáig érintetlen, nádasokkal, strandokkal, parkokkal és horgászhelyekkel szegélyezett partja.

Sokan azt gondolják, ezt már nem lehet megakadályozni. Pedig lehet! Összefogással, határozott fellépéssel biztosan gátat lehetne szabni a „mindent magánosítunk” folyamatnak. Legyen erre példa, hogy az 1950-es években Rákosi elvtárs a pártüdülő biztonsága érdekében a balatonaligai magaspartra légvédelmi ütegeket, fegyveres katonákat telepíttetett, a vízen motorcsónakok járőröztek… de ma már megalomán elképzeléseinek nyomát sem látjuk.

 

Csidei Lajos

 

A balatonvilágosi magaspart és a Balaton 2022 őszén