Még mindig…

maradj otthon!

Igaz, hogy a napi híradásokban egyre gyakrabban olvasható, hallható, hogy számos országban a korábban bevezetett kijárási, járványügyi korlátozások enyhítésére készülnek, s úgy tűnik, a változást, a könnyítést a magyar szakemberek is indokoltnak tartják, de azért legyünk óvatosak!

Nem vagyok egészségügyi szakember, nem értek a járványok kezeléséhez, és csak a most oly sok helyen megtalálható ismeretanyagokat bújva tettem szert a korábbinál egy kicsit alaposabb tudásra a vírusokról, no meg az azokkal együtt járó folyamatokról. De nekem az az érzésem, hogy még nem igazán lélegezhetünk fel, a megfertőződés veszélye még sokáig elkísér bennünket.

Kérem, ha enyhülnek is a mozgásunkat, a mindennapjainkat szabályozó tiltások, mi, akik megfontoltan rójuk a kilométereket a kerékpárjainkkal, akik körültekintően megtervezzük a gyalogtúráinkat, hogy útközben ne érjen váratlan meglepetés bennünket, mi, akik egy-egy kitett, legördülő kövekkel szegélyezett hegyi ösvényen még a lépéseinkre is ügyelünk, cselekedjünk ugyanígy a vírus ellenében egészen addig, amíg azt végleg sikerül ártalmatlanítani!

A fentiekre való tekintettel – függetlenül attól, hogy hoz-e könnyítést a május eleje – folyóiratunk most kezükben tartott példánya még mindig nem tartalmaz programajánló részt, hiszen a rendezők által tervezett túrák és sportturisztikai rendezvények lebonyolíthatósága még bizonytalan. Azt hiszem, először majd csak saját „szervezésben” térhetünk vissza az erdőkbe, később a városok turisztikailag frekventált területeire, és csak a veszély teljes elmúltával lehet szó több száz fős rendezvények szervezéséről, lebonyolításáról.

E lapszámunk felépítése tehát nagyon hasonló az előzőhöz, az áprilisihoz. Most is plusz nyolc ismeretterjesztő oldallal próbáljuk kárpótolni Önöket a programajánló rész kimaradásáért, persze tudva, hogy ez csak enyhe gyógyír a szabad, az önfeledt mozgás hiányára. Ugyancsak megmarad annak lehetősége, hogy lapunk azon vásárlói, akik nem tudják/tudták megvenni az aktuális (vagy bármely korábbi) lapszámot, megrendelhetik azokat szerkesztőségünk ismert elérhetőségein, a honlapunkon olvasható feltételekkel. Bizonyára emlékeznek az áprilisi javaslatomra, kérésemre… ha van kedvük és idejük, idézzék fel korábbi túráikat, és akár fotókkal illusztrált cikkben osszák meg élményeiket túra- és olvasótársaikkal.

Az előző kéréshez kapcsolódóan tájékoztatom Önöket, hogy a Magyar Turista következő, júniusi számában munkatársaink és állandó szerzőink tollából több cikkben is az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb magyar tragédia, a trianoni békeszerződés (bár a békediktátum kifejezés helyénvalóbb, mert ez a dokumentum igencsak egyoldalú érdekeket szolgált) aláírásának 100. évfordulójára emlékezünk. Az írások megemlítenek majd számos a mai határainkon belüli, illetve nem egy, az 1920. június 4-i, országunkra kényszerített szerződés következtében a jelenlegi határainkon kívülre került és a békeszerződéshez kapcsolódó látnivalót, eseményt.

Kérem Önöket, ha túráik, országjárásaik során érintettek ehhez a témakörhöz kapcsolódó látnivalókat, emlékhelyeket, és fényképet is készítettek róluk, küldjék el egy-egy rövid cikkel, pár soros ismertető kíséretében a képeket szerkesztőségünk email-címére, hogy megoszthassuk az élményeket, tudnivalókat olvasóinkkal, túratársainkkal. Érdekes és érdemes lenne nemcsak a legismertebbekről, hanem a legeldugottabbakról, a legkisebbekről is tudomást szerezni, mert számos, a szomorú eseményre utaló kis szobrot, emléket sokáig csak „álcázva” láthattunk… vagy úgy sem!

Csidei Lajos

A főváros egyetlen Trianon-emlékműve, amely a szocializmusban is (persze átfeliratozva, a ’48-hősökre emlékeztetve) a helyén maradt (Budapest, XVII. ker. Pesti út; az avatása 1937. november 7-én volt)