A Magyar Turista februári száma 02.05-én fog megjelenni!

Keresse az újságárusoknál!

 
A tartalomból:
  • Advent a Cserhátban - Legénd és környéke / Cserhát
  • A Károlyi-kastély / Fehérvárcsurgó / Móri-árok
  • Etyeki szőlők közt / Kedvenc helyeink / Etyeki-dombság
  • Vae victis! - Jaj a legyőzötteknek! - Trianon Múzeum / Várpalota / Bakony
  • Örök Erdély (1. rész) / Erdély
  • Mentünk, láttunk, elámultunk! (2. rész) - Szalonna és környéke / Cserehát, Felvidék, Torna-Szilicei-karszt
  • Egy Papuk rendel - négy főre (2. rész) / Kalandok Szlavóniában, Jankovaci túra a Papukban / Horvátország
  • Kárpátaljai fatemplomtúra (1. rész) / Kárpátalja
  • Svájci barangolások (3. rész) / A Matterhorn és Zermatt / Svájc
  • A Selyemút nyomán (2. rész) / Buharától az Aral-tóig / Üzbegisztán
  • Dr. Schwicker Richard, a sísport és hazai szövetségének korai jelese
  • Előttünk és utánunk is özönvíz! (1. rész) / Élmények és látványok az osztrák Duna-völgyben

Könyvajánló - Újabb érdekes könyv jelent meg Udvarhelyi Nándor szerzőnktől!

Az Anyaszék szíve

A székelység hagyományos központja a régi Udvarhelyszék, ezért is nevezték egykor „székely anyaszéknek”. A megyét kettészelő Nagy-Küküllő folyó völgyében, a Székelyudvarhely és Székelykeresztúr közötti alig több mint húsz kilométeres útszakaszon olyan sok kiemelkedő művészi értékkel találkoztunk, ami ritkaság a Kárpát-medencében. A könyv egy helytörténeti, művészettörténeti utazásra hívja az olvasót az anyaszék szívébe, ahol végiglátogatja a középkori freskós templomokat. Közülük a székelyderzsi erődtemplom egyetlen székely magyar emlékként felkerült az UNESCO kulturális világörökségének listájára.

A könyv Kányádi Sándor szavaival Székelyföld „meggyötörten is gyönyörű” tájaira vezet el, és a székelység épített örökségének egy töredékét tárja elénk. S míg olvassuk e könyvet s nézzük a benne található szép képeket, észre sem vesszük, de lélekben „megszentelt” földön járunk.

Megjelentette: Kairosz könyvkiadó, Budapest, 2018.

A fényképeket készítette: Mudrák Attila

Ára: 4.500,- Ft

A Kairosz Könyvesboltban (1134 Budapest, Apály utca 2/D) 20% kedvezménnyel vásárolható.

 

Néhány gyönyörű fotó a kiadványból:

Bögöz temploma

Bögözi templombelső

Farcádi utcakép a templommal

Visszatérés egy tanösvényre…

 

Igen, a visszatérést már korábban, akkor eldöntöttem, amikor átküldtem a 2019/12. Magyar Turista „Tanösvény-látogatás akár az év végén is” című vezércikkét Rákosmente Önkormányzata (Budapest XVII. kerület) és a Pilisi Parkerdő Zrt. képviselőinek. Írásom velük történő megosztását azért tartottam fontosnak – és gondolom a lapunkat rendszeresen olvasók emlékeznek soraimra –, mert úgy ítéltem meg, hogy az egyébként kitűnően kialakított tanösvény 14. állomásán, ahol a II. világháború gyalogsági állásrendszereiről szerezhetünk információkat, az ott létrehozott lövészárokrendszer egy része balesetvezsélyes.

Levelemre és az ahhoz csatolt vezércikkre mindkét érintett terület képviselői nagyon gyorsan reagáltak, és köszönetük mellett biztosítottak arról, hogy a lövészárokrendszert hamarosan bekerítik, az általam veszélyesnek ítélt ágakat pedig eltávolítják az árokrészről.

Nos, úgy tartom – még repülős múltamból maradt ez vissza –, hogy vannak dolgok, amiket érdemes, sőt kötelező ellenőrizni. Ma, január utolsó előtti napján végre kisütött a Nap, feltámadt a szél, és ezzel kitisztult egy kicsit a hetek óta nyakunkon ülő, fojtogató rossz levegő… Irány hát a tanösvény!

Igen! Ahogy a decemberi válaszleveleikben ígérték, megcsinálták! A tanösvény üzemeltetői nagyon szép munkát végeztek, tájba illő módon – fa oszlopokkal és acélsodronyokkal – körbekerítették az árokrendszert, biztonságos bejutási lehetőséget is teremtve természetesen, hogy az érdeklődők valóban testközelből tapasztalhassák meg a sokaknak már igencsak ismeretlen világot… Persze, nekünk, akik még voltunk katonák, nem idegen, szerintem, futkároztunk és hurráztunk ilyenekben épp eleget.

Természetesen nem lenne ember az ember, ha nem találná meg bárminek is a rendellenes használati módját. Úgy látom, itt is sokan felismerték az acélsodronyon történő hintázás, üldögélés lehetőségét, így azután a sodrony két vége már most kibújt az oszlopokból. Ezért nem a kivitelezők okolhatók, nem egyszerű bármit is az összes rendellenes használatból eredő terhelésre méretezni, elkészíteni. Azért az is igaz, hogy azokat a sodronyvégeket jobb lett volna nem csak egy csavarral beszorítani az utolsó faoszlopokba (mert ebben a megoldásban már eleve benne van a meglazulás veszélye – korhadó fáról beszélünk, ugye), hanem a sodronyt teljesen áthúzva az utolsó oszlopokon, egy-egy a sodronyra több csavarral jó erősen rögzített fém végzáró elemmel kellett volna megakadályozni a sodronyvégek át/kibújását. Persze ez a tapasztaltak után bármikor és kis költséggel pótolható. Remélem, így is lesz!

Természetesen köszönet illeti az érintett területeket a gyors és szép munkáért. A többi rajtunk, oda látogatókon múlik… menjünk, lássunk, fussunk és biciklizzünk, élvezzük a X. és XVII. kerület határán található erdő adta nyugalmat, a jó levegőt. Szívjuk magunkba a tanösvény adta ismereteket az egykori Attila védelmi vonalról, az ottani erdő életéről… pillantsunk be az Új köztemető 1956-os mártírjainak sírjai közé, és hajtsunk fejet emlékük előtt!

 

Csidei Lajos