Mezőhegyesi bizonytalanság…

Nem mondhatjuk, hogy a mögöttünk lévő hónap időjárása kegyeibe fogadott bennünket. Néhány naptól eltekintve nehéz volt előre megtervezni a kültéri programokat, túrákat és kirándulásokat… szinte mindig készülni kellett az időjósok által jelzett vagy az épp váratlanul támadó esőre, szélre. Május utolsó napjai azután felülmúltak mindent, ki merre járt az országban, jutott neki felhőszakadás, jégeső, szélvihar, és ahogy a híradásokban láttam, Debrecen környékén még tornádó is. Persze az is látszik, hogy az időjárás az ember számtalan káros beavatkozása ellenére azért próbál egyensúlyt teremteni, áztató májusi esőkkel kompenzálta az első negyedév csapadékhiányát. Hogy ez mennyire kedvez a mezőgazdaságnak, az majd később derül ki.

Még két nap, és vége a májusnak, ám hogy mi lesz a fentebb említett „nem túrázóbarát” időjárással, azt még nem tudni. Persze Önökhöz hasonlóan én is bízom abban, hogy az első nyári hónap beköszöntével kicsit frontmentesebb és melegebb lesz a bennünket körülvevő légtömeg! De nemcsak a viharok és a hőmérsékletváltozások közeli és távoli értékeit nehéz most előre látni…

A híradások szerint Mezőhegyesen is nagy a bizonytalanság. Úgy tűnik – és itt most a különböző hírcsatornák anyagaira támaszkodom –, hogy az 1784-ben II. József magyar király rendelete alapján létrehozott egykori Császári és Királyi Ménesintézet sokadik jogutódjaként működő, 2017-ben alapított Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. korábban megfogalmazott terve – a megújulást követően „mindenki számára nyitott és látogatható” lesz a terület – egy kicsit mintha veszélybe került volna.

Ahogy írják, az intézmény managementje a ménesbirtok területére termálvizes fürdőt, verseny-kézilabdapályát, kosár- és squashpályákat, falmászási lehetőséget, fitnesz- és edzőtermet, többszintes üveg konferencia- és rendezvénytermet, wellness-részleget, golfpályát, új szállodát, prémium lovardát és kisvasutat tervez(ett) létrehozni. A zárójeles múlt idő annak szól, hogy – és itt szintén a híradásokra hivatkozom – állítólag Lázár János kormánybiztos már leállította ennek a grandiózus tervnek az előkészítését.

Ez némi örömmel tölt el, mert a tervezett beruházások sokszínűségéből a laikusok számára is nyilvánvaló, hogy azok egy része köszönőviszonyban sincs az egykor híres lovakat tenyésztő és nevelő ménesbirtok hagyományos funkciójával, tevékenységével és az elmúlt időszakban megfogalmazott értékmegőrzést célzó koncepcióval. Még akkor sem, ha az intézmény mai neve a már nagyon elcsépelt „Nemzeti” minősítéssel kezdődik.

A Mezőhegyesre megálmodott beruházások inkább a Magyar Turista májusi lapszámában a tervezett révfülöpi vitorláskikötő kapcsán megfogalmazott gondolataim köréhez illeszkednek – vagyis csak egy kiváltságos csoport kedvteléseit szolgálnák. Miközben „nemzeti” köntösbe bújtatva talán valamit megőriznének a hagyományokból is… Most írhatnám, hogy bízom a döntéshozók józanságában, de inkább csak a reményemet fejezem ki, hogy nem esik majd a „pénzt veszünk ki mindenből” irányvonal áldozatául a magyar lótenyésztés több száz éves múltra visszatekintő egyik fellegvára!

Javaslom, használjuk ki a nyarat, és tegyünk minél többen kirándulást Mezőhegyesre, mert a ménesbirtokhoz tartozó puszták és épületek rendszere, struktúrája most még viszonylag érintetlenül látható. Ha pedig Önök közül valaki képekkel illusztrált cikket is küld a birtokról és annak látnivalóiról lapunk szerkesztőségének, azt örömmel vesszük.

Végezetül evezzünk más, most épp a Duna vizeire, és gondolatban hajtsunk fejet a május 29-én este történt dunai hajóbaleset áldozatai előtt, hiszen ők éppúgy világ- és országjárók voltak, mint mi valamennyien, e lap készítői és olvasói. A főhajtás természetesen a munkájukat végző hajósoknak is jár. Nyugodjanak békében!

Csidei Lajos

Fotó: Haraszti Gábor