Nem szűnik a koronavírus szorítása

Hónapok óta élünk egy korábban sokunk számára elképzelhetetlenül furcsa világban. Nincsenek kulturális és sportrendezvények – focimeccs azért néha akad, de az érthetően-érthetetlenül kitüntetett helyzetben van Magyarországon –, zárva vannak a múzeumok, kiállítóhelyek, és csak kézből eheted meg az éttermek utcai portálján keresztül szigorúan elvitelre vásárolható gulyásodat, palacsintádat… és ahogy a programajánlónkból is látszik, egyre kevesebb a szervezett teljesítménytúra, a vezetett túra. Érthető, mindenki próbál vigyázni magára, és óvja társai egészségét is.

Kirándulni, kerékpározni szerencsére lehet, és bár este 8-ig általában haza is érünk, a távolabbi túrahelyszínek felkeresése, a többnapos kikapcsolódások, megmérettetések bizony még váratnak magukra… nincs hol aludni, és szorít a kijárási tilalom kezdő, célba (haza) érkezési időpontja. Úgy tudni, hogy februárban még biztosan így élünk. Tervezni persze lehet, sőt kell is, ami a tavaszt, az előttünk álló nyarat illeti! Sok bepótolni valónk lesz, azt hiszem.

Ha majd újra nyit az ország, feltétlenül érdemes ellátogatni a még Budapesten lévő Természettudományi Múzeumba. Ki tudja, meddig kell nélkülöznünk e páratlan gyűjteményt, ha mégiscsak megvalósul a szakemberek által sem támogatott Debrecenbe költöztetése. Gondoljunk csak az egykori Közlekedési Múzeumra! Hány éve is tűnt el? És vajon minden értékes darabja megvan-e még?

Friss hír, hogy hamarosan kezdetét veszi a Gellért-hegy tetején lévő egykori, az 1848/49-es szabadságharc után elrettentésül épült, majd sok tíz év óta csak pusztuló erőd, a Citadella felújítása – legalábbis a kivitelezőket már kiválasztották. Régi restanciája ez a főváros vezetésének, bár a golyónyomokkal lyuggatott falak restaurálatlanul is történelmet közvetítenek az arra fogékonyaknak – felújítását követően biztosan más hangulata lesz az erődítménynek és a környéknek.

Olvasni lehet arról, hogy a Balatonra új hajók, új kompok is érkeznek… mi több, még a korábban kiszervezésre, magánosításra ítélt kikötők közül is kapott néhány esélyt vagy egy kis időt a mindenki által látogatható kategóriában maradásra. Ez jó nekünk. Egyelőre… Így még lesznek partszakaszok, ahol mi is odaférünk a tóhoz. És ha beteltünk a látványával, érintésével, átkukucskálhatunk a közelünkben lévő kerítésen, hogy lássuk milyen pusztítást végeznek a méregdrága lakóparkok kivitelezése közben a nádasban, az élővilágban – a Balatonban, a Balatonnál.

Lesz közvetlen kerékpáros összeköttetés is a főváros és a Balaton között – olvasható mostanában a sajtóban. Na, ez valóban remek hír, hiányt pótló beruházás. Régi álma a Balatontól keletre lakóknak, nekünk, hogy biztonságosan tudjunk eljutni legnagyobb tavunkhoz. És ráadásul a kerékpárút – ahogy a tervezett nyomvonalról tudható – nagyon szép helyeket érint majd. Csak…

Csak ez is méregdrága lesz, mint minden új beruházás hazánkban. Gondoljunk csak bele, a Győr és Pannonhalma közötti 18 kilométeres kerékpárút 1,8 milliárd forintba kerül. Számoljunk egy kicsit! Szerintem, a Balatonhoz is hasonlóan drága aszfalton tekerhetünk majd. Sokan jól járunk ezzel, mi kerékpárosok és azok is, akiknek munkát ad az építkezés. És áttételesen szinte biztos, hogy a jachtok száma is emelkedik majd a balatoni kikötőkben, hogy azután újabb és újabb területeket zárjanak le előlünk a magánkikötők fejlesztése érekében…

Nyári terveink készítésekor egy decemberi hír kapcsán arra is számíthatunk, hogy 2021-ben nem drágulnak a balatoni menetrendi hajózás viteldíjai. Ez talán valóban egy olyan hír, aminek egyelőre nem látni árnyékát, kedvezőtlen vetületét. Hajózni tehát az idén mindenképpen kell – Navigare necesse est! Mert még ott lesznek a régi, szép hajók, mert még nem urizálódott, nem alakult át teljesen legnagyobb tavunk és környéke… De ez már csak idő kérdése.

Menjünk hát elébe ennek a folyamatnak, nézzük meg, rögzítsünk minél többet a még érintetlen vagy még kevésbé átformált környezetünkből!

Csidei Lajos

Panoráma a Citadellától

Golyónyomok az ódon falakok...