Megjelent a Magyar Turista márciusi száma!

Keresse az újságárusoknál!

 
 

A tartalomból:

  • A Ripa Pannonica erődje: Lussonium / Mezőföld
  • Hegyvidéki séták / Budapest
  • Kémény-szikla, Klastrompuszta felett / Kedvenc helyeink / Pilis
  • A salgótarjáni bányamúzeum / Salgótarján
  • A nedeci vár titkai / Kincses Felvidék / Felvidék
  • Hazajátó történet (47. rész) / A hely szelleme Máramarostól a Drávamentéig
  • Három ország karácsonya (4. rész) / Németóvár, Petronell-Carnuntum / Ausztria
  • Nyolc nap Székelyföldön (7. rész) / Erdély
  • A magyarság megmaradásának jelei a Csallóközben (2. rész) / Gútor / Felvidél, Csallóköz
  • Albánia múzeumvárosai (1. rész) / Gjirokastra, Berat / Albánia
  • Az MKE ötödik elnöke, Migazzy Vilmos gróf / História
  • Százötven éve született gróf Ambrózy-Migazzi István, arborétumok alapítója / História
  • Szívmelengető napok a "Tündérkertben" (3. rész) / Csucsa, Körösfő

Könyvajánló - Újabb érdekes könyv jelent meg Udvarhelyi Nándor szerzőnktől!

Az Anyaszék szíve

A székelység hagyományos központja a régi Udvarhelyszék, ezért is nevezték egykor „székely anyaszéknek”. A megyét kettészelő Nagy-Küküllő folyó völgyében, a Székelyudvarhely és Székelykeresztúr közötti alig több mint húsz kilométeres útszakaszon olyan sok kiemelkedő művészi értékkel találkoztunk, ami ritkaság a Kárpát-medencében. A könyv egy helytörténeti, művészettörténeti utazásra hívja az olvasót az anyaszék szívébe, ahol végiglátogatja a középkori freskós templomokat. Közülük a székelyderzsi erődtemplom egyetlen székely magyar emlékként felkerült az UNESCO kulturális világörökségének listájára.

A könyv Kányádi Sándor szavaival Székelyföld „meggyötörten is gyönyörű” tájaira vezet el, és a székelység épített örökségének egy töredékét tárja elénk. S míg olvassuk e könyvet s nézzük a benne található szép képeket, észre sem vesszük, de lélekben „megszentelt” földön járunk.

Megjelentette: Kairosz könyvkiadó, Budapest, 2018.

A fényképeket készítette: Mudrák Attila

Ára: 4.500,- Ft

A Kairosz Könyvesboltban (1134 Budapest, Apály utca 2/D) 20% kedvezménnyel vásárolható.

 

Néhány gyönyörű fotó a kiadványból:

Bögöz temploma

Bögözi templombelső

Farcádi utcakép a templommal

Utazás Kiállítás 2019.

– ahogy én láttam

 

Néhány napja bezárta kapuit a valamikor igen népszerű és kifejezetten látványos, a turisztikai szakma számára pedig kimondottan hasznos, ám mára egykori méreteinek töredékére zsugorodott Utazás Kiállítás. Az idei volt a 42. utazási, turisztikai bemutató, és köszönhetően a Tájak–Korok–Múzeumok Egyesülettel sok éve létrejött partnerkapcsolatunknak, no meg az elnöküknek, Haraszti Gábor úrnak, standjukon több mint tíz éve folyóiratunk is rendszeresen jelen van – a TKME kiállítóhelyét felkeresők korábbi lapszámainkból kaphattak példányokat, információkhoz juthattak a lap működésével, az abban megjelent és megjelentethető cikkekkel, a folyóiratunk előfizetésével kapcsolatosan.

Jómagam jó párszor körbejártam a bemutatócsarnok utcácskáit, standjait – kerestem a Magyar Turista számára fontos, érdekesnek ítélhető információkat, kapcsolatokat… és persze figyeltem, összehasonlítottam a látottakat a megnyitás előtti híradások beharangozóival, a korábbi években megtapasztaltakkal. Vegyes lett a kép…

Kezdjük talán a bemutatótér geometriai méreteivel! Összezsugorodott. A 2008-as gazdasági válság előtt önálló pavilont foglaltak el az igen színvonalas hazai bemutatók, szinte nem volt olyan magyarországi régió és turisztikai, idegenforgalmi szempontból fontos település, amelyik ne lett volna jelen… a hozzájuk tartozó turisztikai szolgáltatókkal, „turisztikai iparral” együtt. Az említett időszakban ugyancsak külön pavilont töltöttek meg a külföldi kiállítók, és az épületeket összekötő szabadtéri utak mentén is egymást követték a kiállítók, az egyes térségek kulináris élményeit bemutató és kóstoltató házacskák.

Ma, egyetlen pavilonon osztozott a külföldi és a hazai bemutató, illetve vendégsereg, a lakóautó szekció (Karaván Szalon) és az elég nagy kiállítási területet elfoglaló Afrika Expó. Ez így bizony eléggé szegényes, még akkor is, ha a híradások ezt a kiállítást minősítik a régió legjelentősebb nemzetközi turisztikai seregszemléjének.

De nézzük meg egy kicsit jobban, hogy mit is nyújtott valójában ez az expó! A belföldi díszvendég Bács-Kiskun megye és persze szorosan hozzákapcsolódva Kecskemét volt… a mai kiállítói méreteket tekintve nagy standdal, sok prospektussal, sok, információt adó munkatárssal. De ez így is van rendjén.

Hazánk talán legjelentősebb turisztikai régiója, a Balaton, ami ráadásul a mai magyar kormány több szálon is(!) kiemelten kezelt térsége (gondoljunk csak Keszthelyre, Balatonalmádira vagy a február közepén néhány nap leforgása alatt visszaállamosított balatoni hajózásra… azután nézzük meg, hogy ez utóbbi kinek a kezelésébe kerül) alig-alig volt jelen. A megjelent települések is igencsak szegényes kínálattal. Az erdészetek szépen kitettek magukért, de az egykor volt gyulai, békéscsabai térség építette „kolbászból van a kerítés is” kiállítóstandok már csak az emlékeinkben élnek.

A híradásokból tudjuk, hogy Budapestnek fontos a sport, és az illetékesek „Budapest, Európa Sportfővárosa” címmel illetik idén városunkat. Látva az erre irányuló kiállítást, úgy gondolom, az nem szólította meg – vagy nem nagy tömegben – a célközönséget.

Ám volt a turisztikai, idegenforgalmi szakkiállítástól „tájidegen”, a saját banki szolgáltatásait (a bank nevét nem írom le), pontosabban a bankváltás és kártyacsere lehetőségeit népszerűsítő stand is. Igen, ők mindenhol ott vannak! Beférkőznek a bankolásmentes programokat, a szabadidő kikapcsolódást jelentő eltöltésének lehetőségeit keresők legzártabb szférájába is. Hogy mennyire? Álljon itt egy példa!

Egy ilyen egész napos program alatt megéhezik az ember, még akkor is, ha túrázó, ha van állóképessége… Nosza, gyerünk, nézzük meg, van-e kenyérlángos vagy valamelyik tájegységre jellemző ehető hungarikum a szabadtéri kis házikóknál! A pavilonban ugyanis kizárólag a minden „központi” rendezvényről és „gagyi” minőségéről ismert partiszervizek nyújtotta ízetlen, olajjal átitatott ételek kaphatók. Igen, találtunk is egy, azaz egy darab olyan kis házikót, ahol kenyérlángost is árultak… vettünk is, ettünk is, és nem éheztünk tovább…

Nem úgy az előttünk sorban álló két férfi, akik bár kilátogattak a „vendégváró, hazánkat is népszerűsítő utazási, turisztikai expóra”, ám balszerencséjükre bankkártyát nem hoztak magukkal. Készpénzük meg hiába volt, hiszen egy „ésszerű” rendelkezés vagy utasítás értelmében ezen a rendezvényen mindenütt csak valamelyik bankon keresztül, bankkártyával lehetett fizetni… még egy pogácsáért is! Szóval innen is csak a józan paraszti ész hiányzott, no meg a „központi” magyar vendégszeretet. De így legalább az arra hivatottak pontosan ellenőrizhették a kenyérlángos-árus forgalmát és az éhségüket csillapítók vásárlási és étkezési szokásait…

Itt most nem kellett fizetni, de feltételezem, a saját hazájában sem csak bankkártyát fogadna el egy csésze teáért...

 

Csidei Lajos